Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Novák László: Adatok a Jászkunság XVIII. századi néprajzához

den esztendőben pihentetni, 's barommal járatni szükséges volna; de ez a' mi Helységünkben meg nem eshetik, mert ekképpen semmi Kaszállónk nem maradna" — jelentették ki a lacháziak.

17 Tehát a kishatárú Lacháza szántóföldjeit nem lehetett felosztani négy nyomásra, viszont másutt, így Szabadszálláson bevezették ezt a rendszert. Itt eredetüeg a szállásos határhasználat volt érvényben. A szállások a Kígyós-ér mellett helyezkedtek el, amelyek továbbra is megmaradhattak a határ újramérése során. A szántóföldeket három nyomásban mérték ki, s a negyedik kalkatúrát a szállásos dűlő képezte. Ez a nyomásos rendszer megszűnt а ХГХ. század elején végrehajtott tagosítás alkalmával.

18 A királyi utasítások a gazdálkodás ésszerűsítését is kívánták célozni. Boros Sándor kapitány Jászberényben 1787. áprüis 30-án a következő szövegű rendeletet bocsájtotta útjára: "Ő Felségének eltökéllett kegyelmes akarattya oda járul, hogy a' Nép lassan lassan el-szoktatván magát ez eddig szokásban lévő nyomtatástól, a' csépléshez szokjon. Mivel pedig a' Cséplés azt supponálná, hogy minden féle Gabona Sarló által arattatván le, kévébe köttessen, azért Bírák Uraimék szoros kötelességek(ne)k fogják tartani, jó előre olly rendeléseket tenni, hogy elegendő számú aratókról provisiot tegyenek, és edgy átaljában minden féle Gabonái ne kaszával, hanem Sarlóval takaríttassák fel... M(a)g(ist)r(a)lis Tiszt, és Plebanus Urak, hogy azon Helységek mellyek(ne)k tulajdon Oeconomiájok vagyon, A' Csépléshez még az idén hozzá fogjanak következésképpen az a'hoz szükséges tsüröket, vagy legalább jó tágas fészereket előre el-készíttessenek."

19 A hivatali elgondolások és a valóság esetünkben igen távol estek egymástól. A felsőbb hatóságok nem voltak tisztában a helyi sajátosságokkal, olyan módszert kívántak foganatosítani, amely éppen a táji sajátosságok miatt nem gyökeresedhetett meg, s hatalmi erővel sem valósíthatták meg azt. Ez az ellentmondás szépen megmutatkozott a nagyhatárú mezővárosok esetében, ahol hiába próbálták az egész határt három nyomásra osztani, lehetetlennek viszonyult a kalkatúrás földművelés, szükségszerűen megmaradtak a mezei kertek, szállások. Csupán a helység mellett mértek ki nyomásos földeket a kisbirtokkal rendelkező gazdák részére (pl. Cegléden a Fertályföldek, Gyomán a helység körüli négy nyomás). ° A földművelés módjának hatósági előírása is kudarcra lett ítélve. A hegyvidéken szokásos sarlós aratást nem lehetett meghonosítani az Alföldön, ahol a takarás során kaszával "vágták rá" a gabonát, amelyet a szérűre vontattak és kinyomtatták 161