Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)
Bagi Gábor: Adalékok a karcagi határ településeinek és birtokosainak történetéhez a tatárjárástól a török hódítás koráig
Bagi Gábor Adalékok a karcagi határ településeinek és birtokosainak történetéhez a tatárjárástól a török hódítás koráig Karcag 67.000 kat. holdas területével a Nagykunság, s egyben Jász-Nagykun-Szolnok megye legnagyobb határú települése. Földjét a folyószabályozások előtt a folyóvizek, mocsarak erőteljesen tagolták. Az egységes karcagi határ — a hegyesbori puszta késői átcsatolásától eltekintve — a török hódoltság megszűntével alakult ki, ezt megelőzően számos magyar falu, illetve kun szállás népe osztozott rajta. Jelen dolgozatunkban az ezek történetével kapcsolatos főbb adatokat kíséreljük meg összefoglalni, elsődlegesen figyelemfelkeltő célzattal. A karcagi határ tatárjárás előtti településeivel kapcsolatban nem maradt ránk írott forrás. A "Váradi Regestrum" néven ismert ХШ. század eleji tüzesvaspróbakönyv egyes helynevei ugyan kapcsolatban lehettek ezekkel, de az azonosság bizonyítása ma már lehetetlen. A Batu hadainak pusztítását követően beköltöző kun népesség asszimilálhatta, vagy esetenként elköltözésre kényszeríthette a megmaradt kisszámú magyarságot. A tatárjárás előtti lakosság etnikai összetételének vizsgálatakor legalább két tényezőt kell figyelembe vennünk. Egyrészt a X. századi kemeji besenyő betelepítés esetleges hatását, másrészt pedig azt az izmaelita (ismeretlen etnikumú mohamedán) népességet, mely a közeli Bőt (Tiszabő) is lakta. 1 Főként a Sárrét ide átnyúló mocsárvilágára, illetve a kisszámú régészeti leletre alapozhatta Kniezsa István azt a ma már vitatható megállapítását, miszerint a honfoglalás korában a magyarok e vidéket csak ritkán szállták meg. Az államszervezés idején e táj Heves megyéhez került, egyházigazgatási szempontból pedig az egri püspökséghez. Heves megye tiszántúli részei Anonymusnál, majd a XIII. század eleji forrásokban általában Kemej, vagy kemeji részek néven szerepeltek. Gyanítható, hogy Kemej 75
