Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Béres Mária: A helyismereti oktatásról néhány századforduló idején használt földrajztankönyv alapján

Az 1868. évi iskolatörvény (XXXVQI. törvénycikk) értelmében a földrajz a népiskolától kezdve az oktatás minden fokán kötelező tantárgy lett. A földrajztanítás célját a következőkben jelölte meg: "A haza földjének, lakosságának, természeti viszonyainak, gazdasági és műveltségi állapotának, emberbaráti intézményeinek a megismertetése, s a nyújtott ismeretek alapján a hazaszeretet ápolása." Ilyen szülőföld- és hazaközpontúságot tükröz dr. Illésy János Jász-Nagykun-Szolnok vármegye földrajza с tankönyve, amelyet a népiskolák Ш. osztálya számára írt. Első kiadása 1887-ben jelent meg Karcagon. A szerző előszavában a következőket hangsúlyozza: "A helyes pedagógiai módszer ismertből halad az ismeretlenbe. Ezt a földrajzra úgy alkalmazhatjuk, hogy a gyermekkel a szülei házból, az iskolából indulva ki első sorban lakóhelyével ismertetjük meg, majd elvezetjük a szomszéd községekbe, melyek egy szolgabírói járáshoz tartoznak. A járások után következik a megye, a megyék után az ország, az országok után a világrész s úgy az egész világ. Ilyen haladással fokozatosan tágítjuk a gyermek látókörét szaporítjuk földrajzi ismereteit." Karcag városáról a következőket tartja megtanulandónak: "Karczag, a Nagy-Kunság volt székhelye, rendezett tanácsú város, 18197 lakossal. Régebben Karczagújszállásnak hívták. Van öt népes, messze földről látogatott vására. Kinézése a régi kun magyar városok jellegét viseli magán. Vannak szép tágas utczái, a piacztéren csinos sétakert, artézi kút, több gőzmalom, takarékpénztárak, díszes fürdő, mely Debreczentől Budapestig páratlanul áll. Van több csinos iskola épülete, újonnan épült református gimnáziuma, nagy réf., r. kath., görög és zsidó temploma, a ref. templom mellett József nádor 1805. évi Karczagon tartózkodása emlékére veres márvány oszlop áll. Van díszes járásbírósági épülete, újonnan épült kaszinó, artézi kútja, nyomdája, vasúti állomása. A határában levő Asszonyszállás, Ködszállás, Bolcsa vagy Bocsa földek hajdan falvak voltak. A város melletti tóban lévő Apavára sziget arról nevezetes, hogy a lakosok oda menekültek a tatárok elől." Kiemeli a lakóhelyen tett séták és kirándulások fontosságát, a rajzoltatás és a költemények jelentőségét a szülőföld szeretetének kialakítása és elmélyítése céljából. Pantó János mezőtúri tanító Jász-Nagykun-Szolnok vármegye és Magyarország földleírása című tankönyve 1890-ben jelent meg először. Forrásul viszont az 1906-ban megjelent tizenhetedik kiadást 268