Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Béres Mária: A helyismereti oktatásról néhány századforduló idején használt földrajztankönyv alapján

kalmaztatott módon..." — írta Losontzi Hányoki István "Hármas Kis Tükör" c. verses tankönyvének bevezetőjében. E tankönyv népszerűségét jelzi, hogy 1771 és 1854 között több mint hetven kiadást ért meg, s így a legszélesebb népréteg közé hatolva a földrajzi ismeretek terjesztésén túl, a magyar nyelv művelését és a szülőföldhöz való kötődést is szolgálta. Az 1810-es kiadásban így ír vidékünkről: Heves együtt vagyon Szolnok Vármegyével, Hol Eger és Gyöngyös a Mátra hegyével, Szolnok, Heves, Hatvan és Jászok földével, Túr, Török-Szent-Miklós Kunok mezejével. Szolnok Föld várával, Savával, hidával híres. A Nagy-Kúnságnak Fö városa Kartzag. Kisújszállás, Túrkevi, Kunhegyes, Madarász, népes Kún helységek. Új időszakot jelentett az oktatás történetében a Ratio Educationis 1777. évi kiadása. Erre az időszakra igénnyé válik az iskoláknak az állam érdekeihez szabott fejlesztése, az oktatás egységes rendszerének a kialakítása. A földrajztanítás terén a Ratio Educationis központi helyet biztosít a honismertetésnek. Ennek megfelelően a tanítás induktív módszerét kell alkalmazni, amely az ismertről az ismeretlen felé való haladást jelenti. Előírja a tankönyvek, a térképek és a földgömb használatát. A korábban üres, tartalom nélkül használt topográfiai neveket magyarázattal látja el. Fogyatékossága, hogy a bőséggel közölt állampol gári ismeretekkel szemben elhanyagolja a természeti földrajzi ismeretek közlését. Ezt az elvet követik a korabeli tankönyvek is. "Magyar Ország rövid Földleírása Gyermekek oktatására..." címmel jelent meg Albach J. S. Assisi sz. Ferencz szerzetbeli áldozó pap munkája 1834-ben. Az eredetileg német nyelvű munkát eg_, rendtársa fordította le magyarra. A könyv 53. oldalán írja: x "...kunoktól úgy neveztetett Nagy-Kunság, kik a 13. században Kuthen királyok alatt ide költözködtek. Nagy mezőváros Kardszag-Újszállás a főhely. Karószag-Újszállás: Lakosok száma 12595 fő, ebből 862 Kath. 11682 Ref." Más módszert alkalmaz Ocskovszky János 1841-ben megjelent tankönyve. Módszerét a címében is előre jelzi: "Magyarország Földleírása kérdésekben és feleletekben az ifjúság számára." 264