Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)
Gulyás Katalin: A Túrkevei Református Tanítók Segélyegyletének működése
Gulyás Katalin A Túrkevei Református Tanítók Segélyegyletének működése A múlt század második felében szinte gombamód szaporodó egyletek, körök egy sajátos típusát képezték a segélyegyletek. Többségük felekezeti alapon szerveződött, amiben tovább élt az, hogy a korábbi évszázadokban elsősorban az egyház(ak) feladata volt a társadalom peremére szorult elesettekről, rászorultakról, szegényekről való gondoskodás, mely sok esetben összefonódott a tanácsok, illetve a birtokosok hasonló jellegű tevékenységével (ún. szükséghombárok, takarékmagtárak létrehozása a szűkölködők gabonával való ellátására stb.). A segélyegyletek életrehívása a polgárosultság, az individualizálódás egyfajta jelzője is: a tradicionális rokoni-családi kötelékek lazulásával ezen új közösségek hivatásuknak érezték a hagyományos értékek továbbvitelét, a magánélet szférájából a polgári közéleti szférába való átemelését, a szolidáris-emberbaráti eszmények megtestesítését. A Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében bejegyzett segélyegyletek többsége jótékony célú nőegylet volt, melyek elsősorban a szociális feszültségek enyhítésére vállalkoztak: szegény gyermekek, árvák számára indítottak gyűjtéseket, segélyakciókat, s nyújtottak anyagi és természetbeni támogatást. Hasonló célokat tűztek maguk elé a szegény tanulók megsegítésére alakult egyletek is (pl. Jászberényben, Szolnokon, Jászladányon). 1 Az egyesületi mutatóban fellelhető azonban néhány szakmai alapon szerveződött, önsegélyező egylet is. E ritka utóbbiak közé tartozott a Túrkevei Református Tanítók Segélyegylete, melynek alapszabálya, 1883 és 1934 között vezetett jegyzőkönyvei, pénztárkönyve 1910—1946-ból és néhány irata is megmaradt a levéltárban. E források a segélyegyletnek az 1930-as évekig végzett tevékenységéről szólnak részletesebben, sajnos az ezt követő mintegy másfél évtizedről, majd az egylet megszüntetéséről csak keveset árulnak el. Az egyesületi jegyzőkönyv szerint Túrkevén az 1881. évi presbi255
