Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Soós Éva: Büntetőszokások Karcagon a XVIII. század végén

A büntetés kirovása a közösség feladata volt. Az elkövető tettét — mikor kitudódott —, egymás közt megbeszélték, majd a tettesnek meg is mondták véleményüket, vagy pedig csúfondáros szavakat kiabáltak utána. Ha nem ismerték az elkövető személyét, akkor különböző varázseljárásokat alkalmaztak, mint pl. a rostaforgatást, a babvetést. Az ítélet végrehajtója lehetett a közösség, a közvélemény (a "falu szája"), de lehetett a falu egy tagja is, aki ebben az esetben a közösség képviselője volt. A népi büntetőeljárások között ismeretlen volt a halálbüntetés, és a testi fenyítést is csak ritkán alkalmazták. — A megszégyenítés a falu szerint egyenlő volt az erkölcsi halállal. Ebbe a körbe tartozott a csúfolódás és a névtelen levelek írása. — A megszólás a megszégyenítés legenyhébb fajtája volt. — Ha valaki a szokások, az illem ellen vétett, azt kinézték a társaságból. — Hasonló volt a "rokkakivetés" is. A fonóban összegyűlt fiatalok együtt énekeltek, beszélgettek, de amelyik lány nem illett közéjük, annak kitették a rokkáját. — A kitessékelés, kimuzsikálás, kitáncoltatás szintén a fiatalok körében volt szokás. A megbántott fiú bosszúból kitessékelte a sértést okozó lányt a táncteremből. — Ha a lány búcsúzáskor kikísérte a látogató fiút, és túl sokáig maradtak kint, előfordult, hogy kitették nekik a széket. Ez csak akkor volt baj, ha a lány szülei tették ki. Barátok esetében ez még nem volt komoly vétek. — A meghurcolás és a meghordozás a tolvajok, a feslett életűek, míg — az eklézsiakövetés az erkölcsileg elvetemedett nők büntetése volt. — Egyéni elégtételvevésnek számított a bosszú és a párbaj. A népi büntetőszokások és a törvényszéki eljárások között igen sok különbség van. Amíg egy kisebb közösségben saját maguk intézték ügyeiket minden szakértelem nélkül az emberek, addig a városban egy jogászokból és ülnökökből álló bizottság döntött a bejelentések fölött, ítéletük szigorúbb volt, de nem igazságtalan. A törvényszék a bűnöst — pálcabüntetéssel sújtotta, — arestomba záratta, — pénzbüntetésre ítélte, — figyelmeztetésben részesítette, 166