Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Novák László: Adatok a Jászkunság XVIII. századi néprajzához

büntetést szenyvedi, hogy ő az éhség miatt erejéből ki kelvén, a' hajót húzza, hogy ő több gonosz tevőkkel öszve-lánczoltatva hol derékig, hol nyakig érő mocsárban, vízben úszkálva, 's fekengve ä

s hajót húzni kéntelen. Ha annyira el-lankad, 's ki fárad, hogy azonnal meg-hal, a' vasat róla le-szedik, földbe bé takarják, vagy pedig a' hajóba bé vetik, a' mellyben mind addig marad, míg a' büntetésre el-rendelt helyet elérik. Egész nap vízben gázolván, estve azon vizes ruhában, mely is a' testen szárad meg a' földön ki czövekelve öszvevasaítatva hever, ha éjjel meg szárad is, újólag vízbe húzza a' hajót, ísak a' miatt is megkelletik az illyetén büntetésre rendelt gonosz tevőnek halnia." — szól az 1787. március 22-én megfogalmazott tájékoztatás.

10 A már említett rendeletek közül számos a takarékos életmód folytatására inti a lakosságot. Ezek sorában szerepelnek azok is, amelyek a költséges lakodalmazást és torozást tartják nemkívánatosnak. A Jászberényben, 1795. április 13-án kiadott körlevél így rendelkezik ezekről: "A Halottas tor tartás eránt az a' közönséges végzés tétetik, hogy a' ki többé Tort tartani, és ez által vesztegetést és dobzódást tenni bátorkodik azoknak házától az eledeleket a' Helységek Bírái azonnal hordassák el, és a' Szegényeknek oszszák-ki, nem különben azok is, kik 24. óránál a' Lakodalmat tovább tartják, az eledeleknek hasonló confiscatioján kívül edgy aranyra büntessenek."

11 A temetkezésre vonatkozó reguláció kapcsán derül fény a hadas, csoportos temetkezés meglétére a Jászkunságban. Mária Terézia királynő 1777-ben kibocsájtott rendeletében szüntette meg a templomokba történő temetést. A temetőket a település szélén jelölték ki, s ott lehetett kriptákat is felépíteni: "A' melly Temető kertek eddig a' Templomok kerítéseikben és a' Házak között, Városokon és Falukban voltának, azok immár ő felségének parantsolattyábul, melly az egész Országban publicaltatott tellyességgel el hagyattassanak, és kívül a' Városokon, és Falukon légyenek. Temető Kertek mindenütt jó kerítéssel 's árokkal tartassanak, hogy azokban semminemű marha be ne mehessen, 's kárt ne tegyen. Az illyetén Temető Kertekben pedig, mellyek már fel állítattak, és ez után is fel állíttatni fognak, az holt testek mélly sírban temettessenek." A soros temetés előírásával megszüntették a hagyományos családi temetkezést: "A' melly síroknak fel ásásában ez után mindenütt rend és sor tartasson, ne úgy mind ez előtt szokásban volt sok helyeken, a' holott arra is vigyáztattak, hogy ha valakinek Anya, Annya felesége v. gyermekei el temetve voltak, és akar melly Attyafiai, tehát azok(na)k szomszédságában kívántak 159