Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Szabó László: A paraszti munkaeszközök terjedése Szolnok megyében (Gondolatok a statisztikai tudományok és a néprajz kapcsolatáról)

Szabó László A paraszti munkaeszközök terjedése Szolnok megyében* Gondolatok a statisztikai tudományok és a néprajz kapcsolatáról (Szolnok, 1976) 1. Az utóbbi két évtizedben mind gyakrabban hallani, hogy az egyes tudományok határai összemosódnak, módszereik közelítenek egymáshoz, egyik tudomány szemlélete behatol a másikba, megváltoztatva a kutatók felfogását, a kutatás módját. Mind több az olyan kutató, aki úgynevezett interdiszciplináris területen működik, tevékenysége több tudomány eredményeit kapcsolja össze. A művészettörténetben, zenetudományban a szociológiai szemlélet erős behatolását rögzíthetjük. A történettudomány bizonyos területei az agrártudományhoz, statisztikához közelednek. A néprajz egyes ágai pedig gazdaságtudománnyá, esztétikává kezdenek átminősülni. A társadalomtudományok határainak egybemosását kétségtelenül nagymértékben elősegíti az, hogy a kutatók egyre inkább a számszerűen rög* Amikor Fazekas Mihály barátom számára cikket szándékoztam írni, s időm kevés volt, eszembe jutott, hogy elfekvő cikkeim is vannak. Nekem is, neki is. S így egy sorsban osztozunk. Ugyanis két évtizede még alig volt publikációs lehetőség. Az íróasztalfiókban sok cikke maradt mindkettőnknek, s egy nagyobb tanulmányból olykor jó, ha egy újságcikk lett. 1974-ben megírtam ugyan kandidátusi értekezésemet, de első két része (a harmadik azóta sem) 1979-ben és 1982-ben jelent meg. A Mozsgóról szóló kötetet nem adták ki, de az 1982-ben írott kéziratunkat (Szabó Istvánnal) 1993-ban mégis meg tudtuk jelentetni. Igaz, nem ugyanaz a frissebb megjelenés, mint az egyidejű. Igaz, sokszor — főként a teoretikus dolgok — nem is érdemesek már a megjelentetésre, bár nem árt tudni később sem, hogy bizonyos gondolatokat nem mindig azok mondtak ki először, akiknek erre lehetőségük is volt. Némelyik írásnak, főként ha fontos és jó anyagot közöl, később még értéke is növekedhet. Fazekas Mihály ötvenes évek közepén írott monográfiáját Karcag népi táplálkozásáról Ujváry Zoltán ez évben adta közre. Amikor ezt a kis írást, e fiatalkori zsengét a kötetbe illesztem, mintegy sorsközösséget is vállalva tisztelgek 60 éves atyai bátyám, Fazekas Mihály előtt. Előadásom Szolnokon, a Statisztikusok Vándorgyűlésén hangzott el 1976-ban, s Gunst Péter közlésre kérte az Agrártörténeti Szemlébe. Hoffmann Tamás azonban elutasította. Ma is egyetértek lényegével, noha azóta épp a történeti statisztika ment át látványos változáson, s korrigálta egykori önmagát. 135