Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Kertész Róbert: A középső kőkor kutatásának jelenlegi állása az Alföldön

követően a jászsági mezolitikumról hiteles régészeti és sztratigráfiaikronológiai adatok birtokába jutottunk. Ásatásainkon zárt rétegekben, bolygatatlan települési viszonyok között jellegzetes mikrolit ipar, okkerrög, faszén, valamint nagy mennyiségű "telephulladék" (hal, vad nagyemlős fauna csont- és fogmaradványai, illetőleg teknőspáncél, madártojás-, csiga- és kagylóhéj) kíséretében találtuk meg a mezolít vadászteiepeket. A fentiek mellett reális lehetőség nyílt a különböző korú jászsági mezolit telepek archeo-, bio- és litosztratigráfiájának meghatározására. A tipológiai klasszifikációval összhangban ezen utóbbi adatok is meggyőzően bizonyították az egyes jászsági mezolit táborok között a relatív kronológiai eltéréseket. Az elmúlt években a Jászságban meghatározott (Jászberény I—

П, Jászberény IV, Jászberény-Zsombékos I, Jásztelek I), valamint az Észak-Alföldön már korábban felfedezett (Tarpa-Márki tanya) — de mindmáig nem identifikált — középső kőkori leletegyüttesekből kiindulva a régióban körvonalazhatóvá vált egy önálló kulturális-kronológiai sajátosságokkal és jellegzetes alapanyag-struktúrával bíró fácies. Ezt a mezolit komplexumot elterjedése alapján észak-alföldi mezolit ipar néven kívánjuk bevezetni a szakirodalomba. Az észak-alföldi mezolit ipar az eddig rendelkezésre álló adatok alapján két kronoló^ giai fázisra tagolható. Az idősebb, a középső mezolitikum második felére datálható jászberényi fázis — eponym lelőhely: Jászberény I С réteg

2 — a boreális periódus utolsó harmadába tartozik. A fiatalabb, a késő mezolitikus jászteleki fázis — eponym lelőhely: Jásztelek I В réteg

3 — az atlantikum elejére keltezhető. Jelen tanulmányban az észak-alföldi mezolit ipar két névadó lelőhelyének pattintott kőleleteit mutatjuk be. Topográfia Jászberény I és Jásztelek I lelőhelyek a Jászság pleisztocén végi— kora holocén korú süllyedékcentrumában, az Ős-Zagyva térségében, egymástól 4,5 km-re találhatók (2—3. kép). A két lelőhely környezetében minimálisak a szintkülönbségek. A vadásztelepek az egykori OsZagyvát övező, átlagosan 90—92 m tengerszint feletti magasságú ártéri területeken, közvetlenül a medrek szélén vannak. A mezolit táborok térségében a 30—40 m széles, feltöltött, szétágazó, lapos medrek rendkívül sűrűn hálózták be a területet. Az egyes, ma már mesterségesen, alagcsövezéssel kiszárított folyóágakat 100—150 m széles árvízi, ártéri II