Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)
Szabó István: A Steössel-uradalom instrukciói a XVIII. század végén
A XVII. század végén, amikor a Neoaquistica Comissio felülvizsgálta a birtokjogokat, mindössze néhány birtokosnak sikerült korábbi jogait megerősíteni, így az egri érseknek, a Rákócziaknak, a Széky, a Földváry és a Tassy családnak. Rajtuk kívül hadi érdemeik elismeréseként a kincstárnak nyújtott kölcsön törlesztéseként szereznek többen birtokot, vagy fizették meg a ius armorum után megállapított összeget másolc helyett, így például a tiszafüredi Pankotay vagy Józsa család, a Mihályi Deák család, akinek Tiszakürtön, Fogacson, Karácsondon és Zsadányban voltak többek között birtokai, vagy a már említett Nyáry család, amelynek vagyonából leányágon az újszerzeményi bizottság döntése értelmében a Haller, Bossányi, Szemere, Jósa, Dósa és Orczy családok részelnek többek között. Az új birtokos társadalom legtekintélyesebbje a törökszentmiklósi Almásy család, amelyik 1677-ben nyert címerlevelet, 1698-ban megvette Bessenyey András sülyi, vécsí, gyendai és kőtelki birtokait, majd 1700-ban adománylevelet szerzett Törökszentmiklós, Szenttamás, Tiszatenyő és Csépa helységekre, illetve pusztákra. A Rákóczi-szabadságharc időszakában jelentősebb és tartós birtokadományozások nem voltak megyénkben. A szabadságharc után azonban több új birtokos család tűnt fel, s egészítette ki a Rákócziszabadságharc előtti, újonnan birtokot szerzett családok névsorát. Nagyobb birtoktestet alakítottak ki közülük a Rof fi-Borbély, Károlyi, Podmaniczky, Haller, Hodosy családok. A következő időszakban (a XVIII. század második fele) a nagyobb múltú birtokosok és kisnemesi családok, valamint az új birtokosok összeházasodásának, keveredésének lehetünk a tanúi. Másfelől leányágon új birtokosok nevei kerülnek bele a névsorba. Ez a korszak stabilizálta a Luby, Elek, Magyary-Kossa, Szapáry, Horthy, Bolza, Borbély, Orczy, Almásy, Steössel, Podmaniczky családok birtokait és házasodások révén való nagymértékű összefonódásukat. Lényegében a helyzet, a nagybirtokos társadalom jellemzése szempontjából valósnak tartjuk azt az adatsort, amelyet 1741-ből közöl Szederkényi Nándor, s amelyből kitűnik, hogy a Tisza menti községek melyik birtokos család tulajdonában voltak. 15 Ezek szerint az egri püspökséghez tartozott Tiszapüspöki és Tiszaörs, a Nyáry famíliához: Kőtelek, Körű, az Orczyaké volt Abád, az Almásyaké Törökszentmiklós, Tiszabő, a Steösseleké Kürt, Sas és Ug, Podmaniczkyé volt Vezseny és Földvár, a Paluska és Kállay család osztozott Mezőtúron, Szolnok a kincstár tulajdonát képezte, a Földváryak Cibakhár B
