Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

megegyezésen kívül — hogy a helynevek magyar része mind 895 utáni névadás eredménye. Ez a hagyományos állítás ott szólja el magát, hogy kettős mértékkel ítél a szláv eredetű és a többi helynév esetében. Már f\fí 1 László Gyula megírta: a szerzők "abból a hallgatólagos feltételből indulnak ki, hogy a magyar helyneveket Árpád magyarjai adták (ami végtére is lehetséges). Nem veszik tekintetbe, hogy ugyanakkor, amikor a szláv helynevek régiségét nem vonják kétségbe (ugyanazokban az oklevelekban maradtak ránk, mint a magyarok!),... a mi [finnugor eredetű] helyneveink régiségét illetőleg fenntartásaink vannak. Avagy nyelvünk őstörténetéről sem tudhatnánk meg semmit, ami XI. század előtti, mivel csak ebben a korban kezdődik meg szavaink lejegyzése?" A kettős mércére jó példa, amikor Györffy György Kniezsa 1938ban készült térképét nem tartja szükségszerűen jellemzőnek a 10. század elejére, és még kevésbé hasonlónak a 9. századi állapothoz, de a szlávokra vonatkozó része "számos tekintetben azért fogadható el a korábbi időre is irányadóul, mert olyan területeken igazol szláv lakosságot, (sic!) amely a szlávság ősi életformájának a legjobban megfelel." A "szlávság ősi életformája" és a megfelelő környezet bizonytalan fogalmak, és tudni kellene hozzá, hol volt a protoszlávok kései őshazája (évszázados vita folyik mindmáig róla). Egyébként azt is olvastuk, hogy a szlávok aligha vágytak az erdőségekkel borított [és emiatt az őshazabeli környezetnek megfelelő?] Erdélybe (lásd a 464. j.!). Bárczi Géza szerint viszont a kárpát-medencei szlávság a honfoglalás idejére "... a terület gazdasági lehetőségeihez már bizonyos idő óta jobban hozzá igazodott...", tehát már régen nem ősi (egyébként ismeretlen) életformájában élt. Az ősi szláv életforma megvitatásával tehát a magyar tudomány nem jutott messzire. A kettős mérce szerinti megkülönböztetésnek főleg a Györffy által is említett avar—szláv szimbiózis mond ellent (pl. Székesfehérvár környékén is, ahol egyébként Kniezsa szerint nyoma sincs szláv helyneveknek ). Fejér megye névanyagában viszont nem azért kevés a szláv elem, mert "A magyarok a honfoglaláskor e tájon jobbára lakatlan határvidéket találtak, melyből inkább csak a limes elhagyott, romladozó kőépítményei magasodtak ki", hanem azért, mert sohasem volt a vidéknek erős szláv népessége. IJyen kettős mérce továbbá az, amikor a nagyon korai előfordulású Gerencsér helyneveknél (gtrnbcan, > gerencsér), ennél a szlávos név96