Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

nem 10—11. századi, hanem 8—9. századi ethnikumot jelez, azaz késő avar kori, részben ősmagyar nyelvű jelenlétet és névadást, majd egy 895 utáni katonai hódítást (aminek eddig nem bukkantak régészeti jelére, de Anonymus adatából és a pozsonyi győzelemből logikusan következik). A helynevek a késői avar kor különböző nyelvű ethnikumaira utalnak. Van közöttük a szlávból már a kései avar korban átvett magyar elem (borona ~ berena='gerenda', itt gerendavár értelemben; nyilván ugyanez a megoldása Baranyavár nevének is), ótörök eredetű régi magyar szó (sár), és más török elemek (nyilván a késő avar kor vagy a hatalmat átvevő Árpád népe vezető török rétege után): Bors, a várvívó (lásd 2.8.1.!), Bánov > Baján, Berény, és talán Zsadány < (Zdánice/Steinitz) is. E toponímiák ismeretében lehetségesnek kell tartanunk, hogy az onogur > szláv ungre > német Unger fejlődés akár itt is, a késő avar/onogur, szláv és germán történeti nyelvterület egyik találkozási zónájánál lezajlott, vagy itt zajlott le. így tehát az onogur-hól levezethető Hungarus a Kárpát-medencében, valamint annak déli és nyugati peremein élt onogurokról, pontosabban onogurok vezette finnugor magyarok közvetítésével került ránk. Ennek azonban feltétele, hogy a késő avar kori onogurok uralma alatt élő 'Hungarus' nép és a 895-ben bejövő Árpád népe között hiatus nem lehet, ezeknek a hungarusoknak meg kellett élniök 895-öt! Király Péter kérdésére tehát (miképpen jutottak hozzá a finnugor nyelvű magyarok e türk-török eredetű népnévhez ) az a válasz, hogy a kései avar korban már éltek finnugor (ősmagyar vagy már ómagyar nyelvet beszélő) népek a Kárpát-medencében, onogur vezető réteg uralma alatt. 3.5.1. Л legkorábbi magyar toponímiáról azt olvassuk, hogy a 895 utáni magyar helynévanyag nem ad támpontot annak bizonyítására, hogy a 9. században esetleg továbbélő avarságban voltak-e magyarul beszélők is. Erről a 895 utáni magyar helynévanyagról persze tudni kell, hogy "...896—1002 között ... egyetlen Kárpát-medencei helynevet sem ismerünk, s voltaképpen a XI—

XII. századra vonatkozó ismereteink 577 is korlátozottak...". A legkorábbi magyar toponímia (s így a törzsnévi és puszta személynévi alapú egyaránt) tehát későbbi adatokból való visszakÖvetkeztetés, amelynek felső, kitűzött időhatára 895/896, jóllehet nagyrészt török etimológiájú neveinél (lásd 3.4.1.!) nem zárható ki, hogy 895 előtti Kárpát-medencei török nevek is lehetnek a kiinduló91