Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

európai avarok, akik talán az uar (vagy avar) és a hjón (hun és/vagy heftalita) törzsekből tevődtek össze. Híres kaganjuk, Baján vezetésével 562-ben már az Al-Dunánál vannak, 567-ben pedig az Alföldön. Miután szövetségben a langobárdokkal, vereséget mértek a gepidákra, a langobárdok Itáliába vonulása után kezükbe került a Dunántúl is, létrejött a korai avaroknak az egész Kárpát-medencére és attól Keletre a sztyepp egy részére és a Balkán északi felére kiterjedő birodalma, a maga kevert, és részben keletről ide sodort lakosságával. 3.2.3. Mivel a kései ősszlávok és a szarmaták nyelvterülete már Tacitus idejében határos volt a Dnyeper középső folyásánál, (és ennek következtében is a szláv jellegűnek ítélt Csemyakhov-kulturában olyan erős szarmata hatás tapasztalható, ami még a korai orosz művészetben és kultúrában is érezhető ), lehet, hogy szláv csoportok már a szarmaták római kori beköltözésekor megjelentek az Alföldön. Megvolt ennek a lehetősége a hun uralom idején is, majd az azt követő hatalmi vákuum és a gepida korszak alatt (456—567). (539 után pl. a gepidák szállították át az Al-Dunán a Balkánra a szlávokat. ) Valószínű, hogy a kései szláv őshazából elsősorban a korai avar hódítás (Bóna szerint a germánoknak, vandáloknak, szvébeknek a hunok elől nyugatra való menekülése is ) segítette elő a szlávok északi, Kárpátmedencei és balkáni terjeszkedését. H. Birnbaum is főleg az avar terjeszkedéshez köti a szlávság balkáni térhódítását, a bolgár az AlDunánál, a szlovén a Nyugati-Kárpátok mentén és a Keleti-Alpoknál észak felől, a szerb és a horvát (egy része) a Kárpát-medencén át. Az avar hódítások előtt (már 518-tól kezdve) és az avarokkal együtt érkezett korai szlávság területi elhelyezkedésére jellemző, hogy egy évszázadig elkerülte a Kárpát-medencét. Az erre adott magyarázatok között racionális okok mellett (a gepida hatalom vigyázta a Kárpátok hágóit és szorosait) van furcsa is (a szlávok "aligha vágytak az erdőségekkel borított Erdélybe"). Szamárság tehát az a régi, főleg csehek, szlovákok által hangoztatott nézet, hogy az avar és magyar, valamint a román népnek a szlávok közé való beékelődése volt a fő oka a szláv nyelvek szétválásának, dialektizálódásának. A magyargyűlölő Palaczky szerint pl. "... a legnagyobb nemzeti szerencsétlenség volt" a szlávokra nézve, "hogy a magyarok mint valami szétválasztó ék közéjük verődtek." A korai szláv törzseket szétválasztó Kárpát-medencében ugyanis a szláv terjeszkedés első évszázadában nem voltak sem avarok, . ;