Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

veres vitézt összetévesztette a honfoglalók össz-lélekszámával, majd a későbbi krónikákat vádolta meg a létszámok összezavarásával. A hadrendbe hívható fegyveresek számán nyugvó számítások fő hibája a túlzás a korabeli adat szolgáltatója és a közlője részéről egyaránt. Sőt, Bölcs Leo sorai szerint a honfoglaló türköket állatok, mének és kancák sokasága követi, "... részint ... sokaság látszatának keltése 287 végett." Ez a jellemzés már Maurikios császár (Kr. u. 600 körül) Taktikájában (Stratégikon 11,2) szerepel az avarokra vonatkozólag. Mint Maurikios maga is megjegyezte, ez is oka volt annak, hogy az avar seregek létszámát túlbecsülték, néhány tízezerre tették. Különösen sok ilyen túlzást tartalmaznak az arab források, (pl. 300 ezer fős kazár sereg). A bibliai források is átlag ötször nagyobb lakosságszámot adnak, ha a számításokat a harcosok számára alapozzuk (pl. Joáb 1 millió 300 ezer, sőt 1 millió 570 ezer harcosa, és így Dávid király idejére Júda és Izrael lakossága 5 milliónyira jönne ki. Valójában Kr. e. 1000—586 között Júdáé 300 ezer, Izraelé 600 ezer lehetett).

291 Bóna még szigorúbb, és amikor Baján 60 ezer, vas- és bőr páncélba öltözött lovasáról van szó (578-ban), akkor "...tanácsos a krónikás számadatát 292 .tízzel osztani ..." Egybevág ezzel, hogy amikor konkret adatunk van kalandozás kori honfoglaló (vagy akár hun kori) seregre, az (szemben a Riade melletti 36 ezres veszteséggel vagy az Augsburg melletti csata 100 ezres hadseregével) 200—300, de legfeljebb 1200 fős lovascsapatokról beszél. Jó példa a túlzásra, az ellenfel seregének százszoros felnagyítására (!) Kálmán király 1099-es przemyáli hadjárata és veresége a szláv krónikák hagyományában. Eszerint a kun-szláv sereg összesen 400 (négyszáz) harcosból állott, míg a krónika a vereséget szenvedett magyarok létszámát 100 ezerre, sőt 120 ezerre teszi. Kálmán tehát háromszázszoros(ü!) túlerőben lett volna, de mégis vereséget szenvedett. A hadra fogható fegyveresek korabeli krónikás létszámaira tehát következtetéseket nehéz építeni. 2.11.2. A becslés másik kiindulópontja a honfoglaló nemzetségek számára és lélekszámára épült. Az okleveles adatok, valamint Kézai számával szemben Györffy a nemzetség-vármegye összefüggés alapján 50-ben határozta meg a honfoglaló nemzetségek számát. Ha a feltett 20 ezer lovast elosztjuk 50-nel, nemzetségenként 400 lovast kapunk, ami megfelel a 11—12. századi magyar vármegye haderejének (eszerint Kál44