Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

horvát (V)+ugar, Ugre, szerb Ugar, óbolgár/bolgár £gre, Vggre, Ugre, lengyel wggrzyn, wggier, bizánci görög Оггучрои középgörög Ovggros, ólitván unguras, a török Üngürüsz. A germánban az ungre > Ungar > Ungari > Ungere > Unger alakok fejlődtek ki, további germán származékaikkal, pl. az angol Hungar(ian). A latinban a német Ungar-ЫА először Ungari, ill. egyes számú (H)Ungarus, középlatin Ungrus, Ungri (862-ből), és Hungrus, (H)Ungarius, Hungar (889-ből), a franciában a német Ungar és a latin Ungri, Ungari alakokból *Hungar, Hungri, Hungari alakok, majd az ófrancia *Ungre > Ongre > Ongrois és Hungre > Hongre > Hongrois. Jelentésük kivétel nélkül magyar, Magyarország. i * » 205 2.9.5. Ungri nevű népről Pannoniában 860 körüli forrás tudósít, az Al-Duna vidékén 834—836-ból (sőt talán már 811 körűiről). 860-ra utal a Uuanganorum marcha földrajzi név is, első szava az on(o)gur népnév korai szlovén változata lehet. Elképzelhető, hogy a szláv származék késő avar kori ethnikum elnevezése, de az is, hogy a Wangarii "az első 'honfoglalás' (670—680) magyarjainak leszármazottai voltak.' Vékony Gábor megoldási javaslata egy bolgár-török ongur alakból indul ki, amely egy ófelnémet *wangar -hoz vezetne, és fontos, hogy ebben a Nyugat-Dunántúlra vonatkozó fejlődésben nyoma sincs semmiféle szláv közvetítésnek. Tényleg több, mint meglepő, hogy e 10—11. századi magyarságra vonatkozó név 895 előtti, 8—9. századi előfordulásai közül a Hungarius, Ungarns személyneveket Gombos Ferenc Albin hatalmas műve nem közölte. Ezeket Király Péter tárta fel:

208 Ungarns (731—736), Ungari (760), Huonger(us) (761), Hungaer-, Hunger (761), Hungri, Hungrorum, Hungari, Vug(r)i (793), Hungarius (797—809), Wanger (812), Unger(us), Onger (8—9. század). Király rámutatott arra, ha nem egy Hun- alakból indulunk ki, hanem egy on-, un- tőből (ami egy onogur alakú kiindulásnál logikus), akkor a német nyelvtörténet jó magyarázatot ad a fenti, népnévi eredetű személynevek keletkezésére. A források szerint egyébként a) a Hungarus név mindig és kizárólag a 'magyar' megjelölésére szolgált, 895 után pl. Stephan(us) rex ungariorum, kifila reg(ina). b) Az avarokat a források zöme a hunokkal azonosítja, de többször is Hungari-kéiit szerepelnek ott, ahol mind az avarokat, mind a honfoglalókat a hun (Huni, Gens Hunorum) névvel jelölik. Sőt, nem ritka a 34