Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

zést vittek végbe egymás soraiban, úgyhogy megtizedelődtek, akkor Justinianus császár intézett levelet Szandikhoz, az utrigurok vezetőjéhez, és biztatta a kutrigurok megtámadására. Néhány év múlva (557-ben) Justinus császár biztatta fel az avar kagánt, hogy támadja meg az utrigurokat és a kutrigurokat, amit az meg is tett. A besenyőkkel való bizánci szövetségkeresés részletes leírásából (Konsztantínosz cap. 7) világos, hogy szinte személyre szóló pontossággal ismerték a bizánci küldöttek a nomádokat. 188 A naiv és torzító arab, a túlzó, elfogult, sőt gyűlölködő nyugati forrásokhoz viszonyítva tehát a bizánci diplomaták rendszeresen gyűjtötték az érdekterületre eső népekről az adatokat. A topos-vádról ma sem lehet mást mondani, mint amit Vámbéry írt: ha már az avarok eredetének kutatói ebbe a hibába estek, "...hát arra mi a magyarázat, hogy Ibn Dasta mint ázsiai ember szintén törököknek nevezi a magyarokat?" Árpád népe nem mint a kazár kagán alattvalója jutott a "türkök" névhez, és nem azért hívták őket türknek Bizáncban, "mir r 192 ? vei környezetük hatására küllemük türk volt", sem nem azért, mert "életmódjuk, harcmodoruk, egész megjelenésük teljesen törökös jellegűvé alakult, és török törzsszövetségbe tartoztak", hanem azért nevezték őket a források türknek, mert valóban azok, egy türk nyelvet beszélő nép voltak. Több, mint valószínű, hogy a türk nevet Árpád népe saját magára is használta. így látta ezt Moravcsik Gyula: "Ha a magyarok nem töröknek, hanem bármi másnak nevezték volna magukat, arról 194 a bizánciak feltetlenül tudtak volna." Egy, a bizánciak "toposaitól" független, közvetlen megfigyelésen alapuló forrás, Ibn Hayyan/Hajján 1057 körül türköknek nevezte a kalandozókat: "tudósítás a turkok megjelenéséről...". A forrás az a levél, mely 942. július 7-én érkezett meg a kordovai kalifához Zaragoza urától, a turkoktól zsákmányolt nyilakkal együtt, és beszámolt a foglyul ejtett 5 türk hadfiról is. Azóta a forrásban szereplő hét türk vezér nevének megfejtése valóságos rejtvénye a kutatásnak. Azt, hogy az először 1976-ban közölt adat nem egészen "új arab forrás" a 942. évi kalandozásról, hanem csak egy párhuzamos tudósítás, 1976-tól 1982-ig minden magyar történész elnézte, mert nem emlékezett arra, hogy a másik párhuzamos tudósítást Kmoskó Mihály már ismerte. Kétszer is elnézte vagy szándékosan összezagyválta ezt a kérdést maga Czeglédy is, aki egyszer azt állítja, hogy az adatot 1955-ben említette 32