Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

157 magyarosodott volna. Hóman Bálint rá is mutatott, hogy az ősma­gyarság önálló (ugorságtól már elszakadt) életében a török [nyelvű] elem "csak gyarapodott, háttérbe szorítva az eredetileg bizonyára nagyobb számú finnugor ivadékot". "Árpád népe elődeinek történetében tehát semmiféle esély és lehetőség nem volt a teljesen török környezetben való "elmagyarosodásra". 2.8. Árpád népének ethnikuma és nyelve Nézzük azonban, vannak-e konkrét adatok is arra, hogy Árpád népe (nemcsak a törzsfők vagy a fejedelmi család) milyen nyelven vagy nyel­veken beszélt. László Gyula már megírta, hogy nincsen kútfőnk arra, hogy "Árpád magyarjai magyarul beszéltek volna." Ez volt a válasza arra, hogy nincsen írott kútfőnk arra, hogy "Árpád magyarjai a honfog­laláskor itt magyar nyelvű népet találtak volna." Fodornak ez az érve azonban nem volt pontos érv, hiszen egészen 1002-ig, sőt inkább 1055­ig sincs egyetlen adatunk a magyar nyelv használatára okleveles vagy más írott forrásból. Magyarul: nincs adat Árpád "magyarjainak" a ma­gyar nyelvűségére a 10. sz.-ból és a 11. sz. elejéről. A legelső finnugor szórvány (Konsztantínosz nevein kívül) valószínűleg egy Melegd nevű vincellér (a mel- származéka='meleg, melegszik' ) 1002-/1018-ból (vagy Géza fejedelem idejéből), a veszprémvölgyi apácák Patadi (Pata Somogy megyében vagy Papvásárja Veszprém megyében, vagy Fadd, vagy Báta) nevű birtokán. Egy szőlőmunkásnak még 1240 körül is Melegd volt a neve. Lehet, hogy all. században a név még Melekdi­nek hangzott. Valószínű azonban, hogy van — eddig jórészt mellő­zött — közvetlen adat is arra, hogy Árpád honfoglalói a Kárpát-meden­cében magyar nyelven beszélő lakosságot (is) találtak. 2.8.1. Miskolctól északra a Boldva völgyében található Borsod falu és Borsod vára. Árpádhoz és Búzádhoz hasonlóan (lásd 2.3.1.!) Borsod is az ősmagyar korban és az Árpád-korban "rendkívül eleven" -d kép­zővel képzett alak. Anonymusnak Borsod várát említő mondata egyben a magyar (és egyúttal az uráli-finnugor) nyelvre vonatkozó legelső meg­állapítás: Borsu uero accepta licentia egressus felici fortuna collecta multitudine rusticorum iuxta fluuium Buldua castrum construxií, quod vocatum est a populo illó Borsod eo, quod paruum fuerit, ... azaz Pais П

Next

/
Oldalképek
Tartalom