Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

2.6. A korai magyar helynévanyag A korai magyar személynevekhez hasonlóan rendkívül bőséges és egyben egyszerű az a korai helynévanyag, amely zömmel finnugor eredetű, részben kölcsönzött, de már magyarnak tekintendő szókincsből indul ki, de nem nemzetségi névanyagból vett, vagy törzsnévi (továbbá ún. vélt törzsnévi) eredetű, sem nem tartozik a szolgálónépek kategóriájába, hanem leíró jellegű. Egyszerűen a megnevezett hely valamilyen tulajdonságát jelöli. Leírja a település természeti környezetét, adottságait, fekvését, a vízrajz és a növényzet, az állatvilág, valamint a foglalkozás és termelés egyes sajátságait, természetesen nem abban az értelemben véve, ahogyan a 'szolgálónépek' eltúlzott értelmezése veszi a foglalkozásra utaló helyneveket: mintha egy-egy foglalkozásról elnevezett faluban csak az azt a tevékenységet űóző emberek éltek volna. Hiszen világos, hogy "...a szolgálónépek túlnyomó többsége olyan falvakban élt, amelyek nem foglalkozásnévi elnevezést viseltek." A fogalom értelmezése szerint a szolgálónépi rendszer 10. századi emlékei a foglalkozásnévi, valamint a munkahelyet, a szolgálat fajtáit, termeivényeket jelentő helynevek. A korai magyar falunév-rendszer azonban jóval bővebb ennél a kategóriánál, bár lakói kétségen kívül szolganép, és így szolgáltatók voltak (csak nem a főleg a fegyveres réteg szükségleteit kielégítő mesterek, hanem a mindennapi megélhetés mezőgazdasági és kisipari javait és anyagait előállító parasztok és kismesterségeket űzők, erdőlők és bányamunkások). Kristó ezek közül a természeti világra utaló neveket a történeti tipológia szempontjából érdektelennek tartotta, ami bizony az ilyen helynevek óriási gyakorisága miatt jelentős hiba volt. Az egész korai magyar lakterületre jellemző, rendkívül bőséges anyagban (az elterjedése nem fedi a honfoglalás kori régészeti leletanyag rangos és középső rétegének elterjedési térképét!) a vezető helyen a falu fekvését, határát leíró szavak vannak: Csanálos, Fibis (füves), Füzes, Rethi, mocsaras, sáros, zsombékos hely (Ebesfalva, Gyékényes, Lapád, Nádas(d), Nadosth, Nádas, Sár, Sárd, Sáros, Sártue, Saroufalu, Sárköz, Saracska?), homokos hely (Homok, Fény, Föveny, Főnyed), rossz, nehéz talaj (Poklostelek/telke, Portelek), irtványon (Láz), folyóparthoz való viszony és völgyben való fekvés (Homoród, Homorog, Jód, Jófő, Száraz-Patak, Szilvágy, Berekszó, Szarvad, Szarakszó, Szarvaszó, Szádfa, Aszuág), gyepűkapu mellett (Kapós, Kapud, Nagy24