Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

rint fontos méltóság volt minden török államszervezetben. Ide vehető a bán is, amely a Baján származéka lehet ('az uralkodó' értelemben), és a tolmács-csa} együtt 895 előtti átvétel lehet a magyarban. Ezek együtt arra utalnak, hogy Árpád népe törzsszövetségének irányítása teljesen török jellegű volt, beleértve a politikai, szakrális, katonai és diplomáciai vezetést. 2.4.2. Csaknem teljes az egyetértés abban, hogy a hét magyar törzs neve közül (Nyék, Megyer, Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi) legfeljebb kettő (Nyék, Megyer) finnugor eredetű, sőt Németh Gy. szerint csak a Nyék, de ez ethnikai tekintetben semmit sem árul el. Ligeti szerint "...ha a két törzs kivételével a többi hatnak nemcsak a neve, de nyelve is török lett volna, az a finnugor eredetű magyar nyelv halálát okozta volna. ...a török törzsnév mögött azonban magyarul beszélő magyaroknak kellett lenniük." 2.4.3. Árpád népének jellegzetes török katonai és egyben társadalmi formációja volt a törzsszervezete, amely forma hiányzik bármely finnugor nép egész őstörténeti és történeti múltjából: "A török törzsekkel szemben finnugor törzseket — mint átalakulási tényezőket — elképzelnünk nem lehet." A honfoglalók így tehát tipológiailag a hunnal rokon nemzetségi-törzsi társadalomban éltek. A magyar kettős fejedelemség előképe pedig a türk volt, "ahol megtalálható az égből eredeztetett kagán mellett az erőskezű hadvezér is..." A határozott alakban élő törzsjegyzék, az újonnan csatlakozott törzs helye a szövetségben, a kettős törzsnév (Kürt-Gyarmat), a "hét-magyar" népnév a régi hét törzs után mind török jellegek, éppen úgy, mint az a tény, hogy ".. .a honfoglalás kori és X. századi magyaroknál a besenyő ... öröklési rend volt érvényben,...". 2.4.4. Az úgynevezett "hiteles vezérnévsor" — a törzsfők majd minden neve — török eredetű. A rekonstruálható két vezérnévsor (az ősges100 ta 1100 körüli névsora, és Anonymusé ) egyike sem hiteles, de neveik két kivétellel török etimológiával bírnak. Kézainál Árpád, Szabolcs, Gyula, Örs, Kündü, Léi, Bulcsú, Anonymusnál Álmos/Árpád, Előd/Szabolcs, Kündü/Kurszán, Ónd, Ete, Tas/Léi, Huba?, Tühütüm. 2.4.5. A 'törzsfő' jelentésű úr, a 'nemzetségfő'-t jelentő bő és a 'szolgá-t jelentő ín szavak egyaránt török eredetűek, mint török bujuruq-+ bolgár wujrí-y > magyar Úrú > Úru > Úr, a török bäg 'fejedelem' > bő (pl. Ösbö), bár a TESz az ín szavunkat ismeretlen eredetűnek