Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

korszakban nincs megbízható támpontunk." Kérdés tehát, hogy beszélhetünk-e politikai értelemben magyar népről a 9. század vége előtt. 7.4. Szűcs felfogásától eltérően, az ősmagyarok elődeit rendre nyugatra sodró türk vezetésű terjeszkedéseknek elsősorban a 5—7. századi szakasza a sűrű homállyal fedett rész. A 7. század utolsó harmadától az onogur név mögött rejtőző ősmagyar nyelvű ethnikum, amennyiben azonosítjuk a késő avar kor zömmel szolgasorsú néptömegeivel (vagy azok jó részével, hiszen a szlávság többsége is onogur uralom alatt élt, amiből egyes csoportok már a bők és urak közé emelkedhettek), már nem egészen "történelmen kívüli". A "fekete doboz" helyzet tehát fokozottan érvényes 460—700 között, de a Kárpátmedencében élő alávetett osmagyarsagra vonatkozólag már nem annyira jellemző 700 és 895 között. A különféle — jórészt török — csoportok először valóban a Pontus-vidéki sztyeppén töltötték fel az alakuló 833 magyar népet, de nemcsak a 6—8. szazadban, hanem az 5-—9. szazadokban zajlott le ez, és csak az első szakaszok mentek végbe a sztyeppén, a folyamat döntő és befejező része a Kárpát-medencében történt meg. Ez a lényegi különbség László Gyula és Boba Imre onogur—magyar modellje között. Mindkettőben közös, hogy két külön törzsi egység, a Magyar és az Onogur létezett, eredetileg önálló népességgel; majd ezek a 9. század végén egyesültek, és alkották a honfoglalókat, mondja Boba, míg Lászlónál a (szintén onogur vezetés alatt álló, de azokkal már elkeveredett) magyarság már jelen volt Pannoniában, amikor Árpád és magyarjai megjelentek. Ez a második, és innen a kettős honfoglalás. A modell legújabb változataiban egyre kevesebb jelentőséget tulajdonít az Árpád népében meglévő magyar ethnikának. Az ősmagyar népkötelék természetesen nem onogur (nyelvű) volt, hanem az onogur főnökök vezetése alatt élő ama réteg, amely zömmel nem Árpáddal jött be, hanem egy részben kora avar kori, többségében késő avar kori szolgaréteg volt, az ínség. Ez a magyarázat arra, hogy "miért éppen a domináns és többségi helyzetben levő magyar etnikum vagy 'nemzetiség' bukkan elő korai forrásainkban a legritkábban". A szolga még Kálmán király idejében sem "tartozott a 'népbe', lévén vagyontárgy, sőt az állatok egy neme, ..." : Nemo servum ... пес ancillam ... nee aliud animal prêter boves masculos extra Hungáriám vendere vei ducere audeat. (Meg kell itt jegyeznünk, hogy Szilágyi 143