Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

pát-medencében a 600-as évek elejét követő békés két évszázadban, vagy a kevésbé békés 9. században még 895 előtt. Elvileg nem zárható ki, hogy 895-ben Árpád török népével is került be ősmagyar nyelvű lakosság. Ez ellen szól azonban Árpád népének szinte teljesen homogén töröksége a szokásokban és társadalomszervezetben, uralkodási rendben, a személynevek adásában, más népek ajkán élt neveiben, viseletében, harcmodorában, és másokban, továbbá százezret meg nem haladó száma. A korai avarság és az onogurság beköltözésével kapcsolatban viszont mindig azt találni, hogy velük együtt igen jelentős más népcsoportok is jöttek (lásd 3.2.3. és 3.3.1—2.!). Ezek bizonyára nemcsak szlávok voltak, akiknek e társulásáról a Kárpát-medence viszonylatában az írott források éppen úgy hallgatnak, mint a feltételezett más népekről. Ennek kapcsán — bár már többször is volt róla szó —, ismét vissza kell térnünk a kárpát-medencei szlávság szerepével kapcsolatos évszázados tévtanokxa. [lásd 2.8.1., 2.11.6., 2.11.7., 2.11.8., 3.2.3., 3.2.4., 3.4.3., 3.5.3., 3.6.2., 3.7.6., 4.9 h) és n)!]. 822 7.2. A "teljesen elszlávosított Erdély" képzete Kurt Horedt-nél nagyon jó érv lehetett a dáko-román kontinuitás tudománytalan és csacska tana ellen, nem felel meg viszont az ottani szláv eredetű helynevekből és más adatokból levonható tényleges — és nem képzeletbeli — arányoknak. Ráadásul Horedt egy soha nem létezett dialektust is kreált (természetesen mindenféle tudományos bizonyítás nélkül!), az ún. dáko-szlávot, ez egy bulgár(!) dialektus lenne, ami fából vaskarika. "Az a mese — írta volt Melich János — hogy a honfoglalók mindenütt szlávokat és csak szlávokat találtak, elsősorban ... módszertelen eljárásból fakadt s részben fakad még ma is." Nem a véletlen eredménye volt tehát a non licet Melich János lelkének vágyára, nagy műve 2. kiadására 1959-ben vagy 1960-ban. Meglepő, hogy míg a magyar tudomány (Melich kivételével) annyira hallgatott a mindenható szláv dominancia kérdésében Trianon után is (majd alighanem mindent megtett, hogy Melich átdolgozott munkája ne jelenhessen meg 1956 után sem!), addig egy külföldi régésznek kellett rámutatni a pánszlávizmus valótlanságaira, erős hangot használva L. Niederle fajgyűlölő szamárságai ellen: "...Niederle fejtegetései [amelyekben olyan honfoglalás kori A temetőket, mint pl. Bezdéd, szláv ethnikumúnak tart] súlyosan vétenek a rendszeres tudományos eljárás ellen és ennélfogva nem alkalmasak 141