Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

f) Ebben a képben sajátos helye van a Mezöségnek, amelynek a székely nyelvjárásoktól nagyon eltérő magyar nyelve és annak korai jelenléte (már a 10. században ott volt a Marosszéktől nyugatra, és feltehetően a Marosszék területén is a székelyek érkezése előtt) igen jól egyeztethető a Maros és Küküllo menti avar településtömbbel (lásd 3.4.1.!). Ez a mára már széttöredezett mezőségi nyelvjárás (dél és nyugat felé eső szórványaival a Maros, Nyárád és a Küküllők mentén) "kifejezetten 'erdélyi', a magyarság belső zöme felé semmiféle kapcsolata nincs." Viszont nagyon szoros rokonság mutatkozik a csángó és a mezőségi nyelvjárás-területek között, a bizonyító adatok régiek, és a jelenségei "...ilyen formájukban egyedülállók a magyar nyelv, illetőleg nyelvjárások történetében és jelenében." Lehet tehát, hogy nem véletlenül hívják Mezöség-nek a Szeret és az Aranyos-Beszterce összefolyásának ősi csángó vidékét, harminc magyar falut Bakó környékén. Mivel a mezőségi—csángó nyelvi kapcsolatok a legalább a 12. század közepe óta székelyek lakta Székelyföldön át nem jöhettek létre, megadják a csángó magyar települések alapításának a legkésőbbi elképzelhető időszakát is a 11—12. század fordulójára. Mi azonban sokkal valószínűbbnek, sőt egyedül lehetségesnek azt tartjuk, hogy a történeti csángó lakterület azonos időre esik a mezőföldi archaikus és rokon magyar nyelvterület megalapításával már az avar korban. Gunda Béla szerint a Bakó és Románvásár környéki csángó magyarok a honfoglalás előtt a Kárpátokon kívül rekedt magyarok utódai, akik a honfoglalás óta megszakítatlanul ott élnek. Ha azonban a mezőségi nyelvjárási térség archaikus volta, teljesen elszigetelt helyzete (mind a székelytől, mind a "belső magyartól") és egy avar kori településterülettel való pontos egybevágása alapján ítélve avar kori eredetű a mai helyén, akkor az ősmagyar ethnikumnak a Kárpát-medencébe való bevándorlásában — elsősorban a mezőségi csoport igen korai dialektizáltsága miatt — különböző rétegeket vagy hullámokat kell feltételeznünk. Ez valószínűsítheti, hogy a mezőségi csoport már a korai avar korban betelepedett, és ott él azóta is, mára már széttöredezve, románok által meggyötörve. Érdekes jelenség ebből a szempontból az a Benkő Loránd által felvetett adat, hogy a Dnyeszter nyugati partján a torkolat közelében lévő Ак-кагтап — Аккегтап — Bëlgorodu. 9. századi magyar neve valószínűleg Fehérvár volt, és egy ilyen névadásra közvetett vagy éppen közvetlen bizonyíték a hely csángó neve: Nester Feijerwar (1541) és 115