Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

megy vissza, a különbség az átvétel helye, ideje és az átvevő (a magyarba közvetítő) ethnikuma/nyelve. A következő két kérdés tehát ugyanazon az alapon tehető fel: miért került török közvetítéssel és ráadásul két úton és alkalommal a magyarba ugyanannak az alán népnek két neve, az eszlár/oszlár és a Varsány, ha a magyarok elődei a Kaukázustól északnyugatra hosszú ideig, akár egy évszázadig is együtt éltek az alánokkal (ebből az együttélésből származtatják iráni jövevényszavaink jó részét: lásd 5.2.!). Ugyanez érvényes a jász szóra is: ha 700—800 körül a magyarok elődei közvetlenül érintkeztek az alánokkal a Kaukázustól északnyugatra, akkor miért kellett orosz közvetítéssel venniök át a jász nevet. A megoldást abban látjuk, hogy finnugor nyelvet beszélő ősmagyarok soha nem éltek a Kaukázustól északra eső nagy térségen alánokkal együtt, sőt valószínűleg a kazároktól nyugatra sem. Éltek viszont a Kubánban és a Kaukázustól és a Fekete-tengertől északra eső térségen az alánok szomszédságában tartósan onogurok. A csuvasos (bolgár-) török Varsány nevet jóval 895 előtt ez az onogurság használta és hozta magával 670/680 táján. Árpád népe még 895 előtt Levédiában és Etelközben közvetlen érintkezések nyomán saját török nyelvén eszlár-nak, oszlár- nak nevezte őket (esz- ek, osz-ok, ász-ok), és hozta magával ezt a nevet (és nem kizárt, hogy ilyen népességet is) a honfoglaláskor. A jász szlavón keresztüli átvételének a magyarázata pedig a legegyszerűbben a következő: egy, a tót szavunk eredetéhez hasonló megoldást tartunk a legvalószínűbbnek. A jászok nem mások, mint a szkíták és szarmaták maradékainak (lásd ArchÉrt 34, 1900, 142) tekinthető alánok helyben maradt utódai az avar korban az Alföldön. így hangzott saját nevük a szlávok ajkán, de a gepida 'tót'-októl eltérően ők igen hosszú ideig megőrizték iráni nyelvüket, amit a 16. század közepéről származó hiteles források (köztük Oláh Miklós) tanúsítanak. Eszerint ha nem is nagy tömeget, de igen zárt közösségeket kellett alkotniuk. Ami a névnek a szlávból való átvételét illeti, Melich János a délszlávra gondolt, és az átvétel avar kori időpontját tekintve, ez a valószínű. Azt az érvet, amellyel ezt Kniezsa elutasította, és oroszból való átvételt valószínűsített, nem tartjuk meggyőzőnek: "A jászok ugyanis a kunokkal együtt nem a Balkánról érkeztek, hanem keletről, az oroszok felől, valószínű tehát, hogy nevüket is onnan kapták. A XII—

XIII. sz.-ban pedig a magyarságnak elég élénk kapcsolatai voltak az oroszokkal ah109