Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)
Tájrajz, földrajzi viszonyok Az Alföld középső részén, több tagban elhelyezkedő Jászkun, vagy Hármas Kerüíet a Magyar Királyság átlagos kiterjedésű és népességű törvényhatósága volt. Területe megközelítőleg 890.000 kat. holdat tett ki , melyen 25 - egymástól csak az országos vásártartási jog alapján különböző - mezőváros és falu, valamint 55 puszta feküdt. (2 "Színmagyar népessége 1830-ban 162.539,1845-ben 176.318, 1849-ben pedig 178.187 fő volt. /2. táblázat/ Igazgatási szempontból három, egymással területi kapcsolatban nem álló, közel egyenlő népességű kerületre tagolódott. A Zagyva alsó folyásánál, jórészt a bal parton fekvő Jász Kerület 180.000 kat. holdnyi törzsterületével kezdetben a legkisebb (3) , népességét és gazdasági erejét tekintve viszont hosszú ideig a legjelentősebb volt a három közül. A Heves és Külső-Szolnok, valamint PestPilis-Solt vármegyék között elterülő tömbjébe a hevesi Monostor és Kerekudvar puszták, valamint Alattyán hevesi és Jánoshida pesti falvak ékelődtek be. A XVII. századtól településszerkezete állandónak tekinthető, alföldi viszonylatban zömmel közepes vagy kis határú és népességű települései folyamatosan lakottak/ ' A vizsgálandó időszakban 11 önálló közösségéhez 6 jászsági és 7 redempciókor megváltott - kb. 80.000 kat. hold területű - kiskunsági puszta tartozott. ' A kerület, s egyben a Hármas Kerület központja a viszonylag nagy határral rendelkező Berény mezőváros volt, mely 1830-ban 16.000 lakosával még a Jászkunság legnépesebb helysége. Emellett az egyenként 4.000-8.000 lelket számláló Árokszállás, Apáti, Kisér, Ladány és Alsószentgyörgy rendelkezett még mezővárosi kiváltságokkal, míg Fényszaru 1839-ben kapott kiváltságlevelet. Az átlagosan 2.000-3.000 lakosú Felsőszentgyörgy, Dósa, Mihálytelek és Jákóhalma tipikus alföldi kistelepülések voltak. A Jász Kerületet döntően katolikusok lakták, az egyedüli kivételt a református Kisér jelentette/ ' Á települések talajviszonyai a földművelés szempontjából általában kedvezőek voltak, a keleti és a déli peremterületeket azonban a Tisza és a Zagyva árvizei gyakran fenyegették. A Nagykun Kerület a Tiszántúl egy közel 200.000 kat. hold kiterjedésű, Heves és Külső-Szolnok, valamint Szabolcs, Bihar és Békés vármegyék által övezett részét foglalta magában. Területileg nem volt egységes, mivel a Körös mentén fekvő kerületi székhely, Kunszentmárton mezőváros elkülönült a többi közösségtől. A Nagykunság településszerkezete a XVIII. század első évtizedeiben szervező19
