Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

tétlenségét. A közpolitikai bizottság így 1828-ban egy ú] operarum kidolgozására kényszerült/ ' Az új tervezetet az Almásy-féle operátum felhasználásával Somsich Pongrác /1788-1849. aug. 26./ somogyi alispán/ ; későbbi alnádor készítette el. A maga módján ugyan Somsich is törekedett a nemesi előjogok védelmére, ám jobban számot vetett a valós lehetőségekkel. O már fenn kívánta tartani a Kerületek közigazgatási önállóságát, a kerületi nemesek érdekében a jászkun és a nemesi privilégiumok sajátos ötvözését kísérelte meg. A nemesek a Kerületek főhatóságának elismerése fejében megtartották volna a személyi dicára /ti, a dicális összeírások alapján kivetett állami és kerületi adókra/, valamint az út- és híd vámra vonatkozó mentességüket, s a helyi tanácsok három napos elzárásán túl Somsich minden nemesek feletti ítélkezési és büntető jogkört - köztük a testi fenyítést is - a kerületi magisztrátus kezébe kívánt adni. A Helytartótanács és a nádor főhatóságát a tervezet meghagyta, míg a nádori fő- és alkapitány számára sürgős esetekre kivételes intézkedési jogkört biztosított. A főkapitányi jogok és tekintély biztosítására egyéb esetekben Somsich elegendőnek tartotta az iratok aláírásának és pecsételésének a rögzítését. Szükségesnek vélte a nyilvánosság biztosítását és tiszteletben tartását, s a nádor által kinevezett nádori táblabírákat, továbbá a számvevőt és a levéltárost is választás alá kívánta utalni. A tiszújításoknál fontosnak tartotta, hogy "ama kerület elöljáróságának, amelyet felújítanak, ne legyen szavazata". A községi tanácsban a bírák és a tanácsosok három évenkénti választását írta elő, s az utóbbiakat a teljes lakosság választotta volna, fejenkénti szavazással. Almásy nyomán Somsich is átvette a külső tanács belsőhöz hasonló választását. A közösségek a kerületi közgyűlésekre két-két képviselőt delegálhattak, kiket az összes polgár közül a külső és a belső tanács választott. Somsich a tisztviselők adómentességét is fel kívánta számolni, egyedül a katonai beszállásolás megváltását engedélyezte. A közadózás alól egyedül a papságot mentette fel, de ezeket is csupán a megbízatásukhoz kapcsolódó javakat illetően. Ugyanakkor a személyes terhektől - személyi dicák, utak, hidak és más közmunkák - a nemesek, tisztviselők és egyházfiak egyaránt mentességet élveztek volna. Az Almásy által háború idejére kötelező 600 lovas kiállítását Somsich túlzásnak tartotta, még akkor is, ha cserében a tisztek kinevezésére a Kerületekből tehettek javaslatot. Ugyancsak elutasította Somsich az Almásy-féle operátum zárógondolatát, mely a lakosság 83