Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

rabbi határozat érvényesítését, ámde sikertelenül. Később is sokan sérelmezték, hogy a királyi privilégiumokat a kisebbség érdekében egyszerű kerületi határozatok módosíthatják«; A korabeli országos sajtó is foglalkozott ezzel a kérdéssel. "A jog és kötelesség tekintetében,... hol egyenlőség kellene mindkét esetben uralkodni, egyenlőtlenség uralkodik. Az úrbéri viszonyok avultsága legalább történeti avultság, s többség által állapíttatik meg. ... a szabad választásnak nálunk híre sincs. A városokban fennálló szokás ez: a kerület kijelöl a bíróságra ... 3 férfiút. A nép azonban a birótételre menni nem is szokott. S innét van, hogy olly városban, melly 4-6.000 szabad választót számít,... a biróságot legfeljebb 30-40 rokon, sógor vagy koma dönti el. Azonban mégis van egy nyereség, a pártok változásával a birónak is rendszerint változnia kell... Ellenben a többi kerületi uraknál ez másképp van. Betétetik őket is a kerületi urak, és többé választás alá nem esnek, ott maradnak, ... mig a halál véget nem vet hivataloskodásuknak. így a ... legderekabb jászkun polgárok elzárva maradnak,... egy nemzedékből csak 10-12 kegyencz béreli a közigazgatást, igy lesz népünk egész járatlan a kőzdolgokban, hanyag a közjó iránt, békétlen tisztviselői ellen."

(18) A kerületi közgyűlés /generális kongregáció/ működésében jelentkező zavarok a generális és partikuláris hivatalok újraválasztásának elmaradása, s a tisztikarnak a közösségi vezető réteggel - részint a tisztújítás módjával magyarázható - összefonódása mellett azzal a létszámnövekedéssel függtek össze, ami a tiszteletbeli nádori táblabírói cím egyre gyakoribb adományozása nyomán következett be. Ezeket a tényleges nádori táblabírákhoz hasonlóan a nádor a Jászkun Kerülettől függetlenül nevezte ki. Fizetést ugyan nem kaptak, de közgyűlési szavazattal rendelkeztek. Számuk - a tényleges nádori táblabírák mellett - a XVIII. század végétől fokozatosan 11-re növekedett, s a választott tisztikar 35 tagjával együtt már eredményesen ellensúlyozhatták a 25 közösség képviselőit. A generális, partikuláris és a helyi szinten működő választott tisztviselők legfontosabb - privilégiumok által azonban nem rögzített előjoga az összes állami és kerületi adó, valamint a közmunkák alóli mentesség volt. Ez a XVIII. század második felében, Albert királyi helytartó engedélye nyomán vált általánossá. E rendelkezést ekkoriban indokolttá tette, hogy egyes tisztviselők még nem kaptak rendszeres fizetést. A későbbiek során ugyan ez a helyzet megváltozott, ám a tiszti adómentesség megmaradt. A XIX. század folyamán egyre 54