Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)
redempcióhoz való viszony alapján a Kerületekben nemeslevéllel rendelkezők elméletileg bármelyik társadalmi rétegbe bekerülhettek. Kiváltságaikkal a Jászkunságban nem élhettek. Személyi szabadságukkat eKsmerték ugyan, ám kerületi vagyonuk alapján egyenlően adóztak a többi lakosokkal. 1803-tól pár közszolgálat pénzbeli megváltása jelentett számunkra kivételt. Egy csoportjuk a gazdag redemptus réteg legtehetősebb részét alkotta, kik közül többen külső törvényhatóságokban is rendelkeztek birtokokkal. Általában ezek adták a kerületi tisztikar zömét. Általános szokás volt az arra érdemes tisztviselők nemesítése is. 1787-ben a Jászkun Kerületben 2.222 nemes férfit írtak össze, ami alapján a népesség 14 százalékát tehették ki. Főként Félegyházán, Halason, Karcagon, Apátin és Berényben éltek nagyobb számban. Fényes Elek szerint 1847-ben a Jászkun Kerület 195.233 lakosából 7.826 fő volt nemes, azaz a lakosság mintegy 4 százalékára csökkent a számuk. A kerületi nemesség egyes csoportjai a XVIÍÍ. század végétől sorozatos, ám sikertelen kísérleteket tettek nemesi előjogaiknak a Kerületekben - a jászkun privilégiumok rovására - történő elismertetésére. Számarányuk nagymérvű csökkenése mögött gyaníthatóan jogaik korlátozása áll. ' A XIX. század első felében a jászkun társadalom fejlődésére vonatkozó legfontosabb dokumentum a kerületi közgyűlés Kunszentmiklós kérésére 1823. február 25-én hozott 300. számú határozata volt, amely tovább nehezítette az irredemptusok redemptussá válását. Ebben kimondták, hogy a jövőben a Hármas Kerület minden településén egységesen 25 redempciós forint értékű tőkeföld megszerzése után lehet bekerülni a redemptusok közé. (2 ' /E határozat a föld váltók közé kerültekre visszamenőleg nem vonatkozott, amit az 1795-ös - aquisitorokra és törzsőkösökra vonatkozó - rendelkezés újrafogalmazása is bizonyít/ ^/ A későbbiekben többször is megerősített határozathoz 1838-ban még azt is hozzáfűzték, hogy azok az aquisitor redemptusok, akiknek tőkeföldje - az eladások folytán - újra 25 redempciós forint alá csökkenne, csak az irredemptus jogokkal élhessenek/ 28 * A jászkun társadalom XIX. század eleji tagolódásának bemutatására leginkább az 1828. évi országos összeírás adatsorainak felhasználásával vállalkozhatunk. /10. és 11. táblázat/ Néhány társadalmi réteg - az adómentességet élvező tisztviselői kar - ugyan itt is kimaradt az adókivetés céljából készített felvételből, ugyanakkor az adózó nemességet - az országos gyakorlattól eltérően - összeírták. A redemptusokat a polgár /cives/, míg az irredemptusokat és a helyi
