Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

minden esetben. Ez a kettősség természetszerűen vezetett elvi következetlenségekhez, s végképp lehetetlenné tette egy egységes koncepció követését. A nádor kötelező érvényű tanácsadói tevékenységének mértéke nem ismeretes, ám az országgyűlési követek helyi személyek közül történő választásának elérése után ez - a rövid távú előnyök ellenére - hosszabb távlatban káros hatású volt, mivel a nádortól való függést erősítette. A negyedik szakaszként nyilvánvalóan Szluha ímre főkapitányi ténykedésének és követi megbízatásainak kora különíthető el a Kerületek reformkori történetében. Kinevezésében a nádortól - mint a konzervatív államhatalom helyi megtestesülésétől - való függés további növelésének a szándéka volt a meghatározó. Szluha Illéssyhez hasonlóan újra átfogó koncepcióval fellépő, országos látókörű politikus, ám szélsőségesen konzervatív, a liberális gondolatok következetes ellenfele. Ennek érdekében még a jászkun önigazgatás demokratizmusát is erőteljesen korlátozta. A helyi társadalom belső feszültségeinek növekedésének és a liberális eszmék országos terjedésének kölcsönhatásaként a kerületi haladó mozgalmak mégis az ő korában, a 30-as évek végétől jelentkeztek erőteljesebben, s végül 1843/44-ben teljesedtek ki. Ekkorra tehát már létrejött egy többé-kevésbé egységes, liberális, fokozatosan szélesedő tömegerő, melyben lassacskán a korábbi szilárd redemptus elfogultság is oldódni kezdett, ez azonban már nem párosult országgyűlési képviselettel. Az elszigetelődést fokozta az is, hogy e mozgalmak kizárólag helyi célokért küzdöttek, s e szinten túl az egyetemes magyar fejlődéssel összeegyeztethető célkitűzéseik nem voltak, ami miatt aztán egészen 1848-ig az országos politikán is kívül rekedtek. Csak 1845-től mutatják egyes sajtóbeli utalások, hogy egyesek már a Jászkun Kerületben is felismerték: a jogi eltérések ellenére a jászkun partikularizmuson messze túlmutató, egységes fellépés a kor követelménye, együtt az országos politika liberális erőivel, a kor nagy, általános igénye, a "haladás" érdekében. Az Illéssy követi tisztről való lemondását követő közel másfél évtizedben a jászkun követek országos ügyekben jórészt a konzervatív erőkkel szavaztak együtt, azaz tevékenységükre a konzervatív állagmegőrzés volt általánosságban a jellemző. E történeti szakkifejezés karakterisztikus használatával kapcsolatban mégis óvatosságra int az a tény, hogy ez - a nádor és Szluha befolyásoló szerepe ellenére - mégsem volt minden kérdésben teljesen egyértelmű. Mindenképpen a kivételek közé kell ugyanis sorolnunk azokat a tárgya194