Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

a hónap végéig* a jászkun települések zöme is elfogadta. A legkonzervatívabb álláspontot Jákóhalma képviselte, ahol a liberálisokat a helyi tisztviselők megfélemlítették/ * Itt azzal utasították el a képviseleti rendszert, hogy az "az eddig élvezett csendesség helyett a lélek vásárlás, és abból mindennapi tapasztalás ki csapongás... indulnak". Fényszarun minden újítás behozatalát a nádorra kívánták bízni, bár a telekkönyv bevezetését és a közteherviselést ők is szükségesnek ítélték. Majsa és Lacháza a privilégiumok betű szerinti értelmezéséhez ragaszkodtak. A legtöbb elképzelés csak apróbb részletekben tért el a kisújszállásitól, így Félegyháza 200 választó után kívánt községi képviselőket választani, míg Fülöpszálláson a szabad választást a 30-60 év közöttiekre akarták kiterjeszteni. Szabadszállás már itt felvetette az ősiség helyi eltörlésének, vagy módosításának szükségességét. Túrkeve a kerületi képviselőket a megváltakozási összeg minden 1.000 redempciós forintja után kívánta választani, míg a helyi igazgatás nagyságát 10.000 lakos, vagy 30.000 forint redempciós váltság által megszabott határnál akarta újra szabályozni. Több település a választójogot már a 20. életév betöltésétől meg szándékozott adni, míg Kunszentmiklós - vagyoni cenzustói függetlenül - minden adófizető lakosra ki kívánta azt terjeszteni. A belrendezési tervekből két fontos következtetés vonható le. Egyrészt látható, hogy a legtöbb közösségben már nem bíztak a privilégiumokban foglalt elvek betű szerinti érvényesítésében, s a képviseleti rendszer behozatalát is szükségesnek tartották. Másrészt az is nyilvánvalóvá vált, hogy az új rendszer alapjául az egyre bonyolultabb és áttekinthetetlenebb redemptus-irredemptus viszony már nem szolgálhat, még akkor sem, ha a jászkun jogok számos alapelvét sokan átmentendőnek és megőrzendőnek ítélték. Mindezt a tervezetek közgyűlési vitája is igazolta. A szeptember 4-i közgyűlésen ugyan a tisztikar előbb "sértő módon" saját körében olvasta fel a javaslatokat, ám a fő alapelvek kérdésében engednie kellett. A közteherviselés kérdésében a nádori táblabírák a tiszti adómentesség mellett álltak ki, ám Illéssy javaslatára mégis elfogadták az ingó és ingatlan vagyon egységes megadóztatását. A képviseleti rendszer tárgyában csak apróbb véleménykülönbségek voltak, melyeket azonban gyorsan áthidaltak. A "veszély" láttán a konzervatív tisztviselők Eördögh alkapitány vezetésével előbb a közgyűlésen, majd a nádornál tiltakoztak privilegiáiis jogaik "csorbítása" ellen. ' 164