Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

Az 1843/1844. évi | ászkunsági mozgalom Az 1843. május 31-én tartott kerületi ülésen a Hajdú Kerület, a Jászkun Kerület, valamint a 16 szepesi város belrendezésének az országgyűlési tárgyak közé történő felvétele is szóba került. A követi utasítás e kérdésben eléggé egyértelmű és világos volt, ám Szluha Imre mindennek ellenére a kerületi koordináció ellen foglalt állást. Álláspontját főként a belrendezés szükségtelenségével magyarázta. "... a Kerületek állásukkal megelégszenek. Nem idegenek ugyan... attól, hogy ha netalán szerkezetökben van valami, miben az idő javítást kíván az megtörténjék, de csak ősi alkotmányuk és privilégiumaik értelmében. S a mint tehát coordinátiójuknak ... nagy szükségét ... épen nem látja, ha abba a R. R csakugyan be akarnának ereszkedni, az is szinte az illető Kerületek hozzájárulásával történjék, mert ők tudják legjobban, a magok állapotját". } Szluha felszólalása az országgyűlésen jókora vihart váltott ki. Különösen élesen reagált ezzel kapcsolatban Szentkirályi Móric (1809. márc. 2. -1882. jan. 7.) Pest megyei követ, a íászkun Kerület későbbi - 1848-ban kinevezett - nádori főkapitánya. Szentkirályi a liberálisok egyik legnépszerűbb vezetője volt, ki törvényhatóságától a jászkun koordináció segítését is utasításul kapta. A jelek szerint meglehetősen jól ismerhette a kerületi viszonyokat, s sejtette, hogy a belrendezés Szluha által javasolt "Kerületek hozzájárulásával történő" megvalósítása csak egy látszatreformot eredményezne, mely a tisztikar és a vagyonos redemptusok előjogait aligha érintené. (Nagyon valószínű, hogy Szentkirályinak már ekkor volt valamiféle kapcsolata Pethesékkel is.) Válaszában egyebek között kijelentette, hogy a "jászok és kunok tudják,... a magok állapotják, de azt itt nem mondják meg, s ha országgyűlési szavazatok számításával olly igen meg vannak is elégedve, a megyék szabad hazafiúi érzésből nem elégelhetik, s nem is fogják elégelni, mihellyt polgári állásuk szabadságban, önaliásban, függetlenségben, erkölcsi emancipatióban a megyékhez hasonló helyzetbe nem ejtetik". Szentkirályi határozott fellépése láthatóan meglepte Szluhát. Igyekezett magyarázni saját, illetve "küldői" álláspontját, azonban nem nagy sikerrel. Az országgyűlés többségét nem tudta megnyerni. "... nem állíttatott, mintha a kerületek idegenek volnának a kor kívanatai szerinti változtatásoktól, hanem csak azt, hogy véleménye149