Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

Pentz-féle összeírás elrendelését, melyben a jászkunokkal már eleve mint urasági jobbágyokkal számoltak. Végül több előzetes megállapodás után 1702. március 22-én 500.000 rajnai forintért eladta a királyi koronajavakhoz tartozó, időközben újra önálló törvényhatósággá vált Jászkunságot a Német Lovagrendnek, s azt egyben teljes földesúri tulajdonjoggal is felruházta. A Jászság, a Nagykunság és a Kiskunság lényegében az eladatással kapcsolódott teljesen össze, s a kialakuló egységes hivatalszervezet nyomán fokozatosan jött létre a Jászkun Kerület.

(10) Az eladatásba bele nem törődő jászkunok 1703-ban a privilégiumaikat eltörlő császári ház elleni harc mellett döntöttek. Rákóczi, előzetes ígéreteinek megfelelően, 1703 őszén elismerte a jászkun kiváltságokat, s a tokaji pátensben törvényen kívül helyezte a Német Lovagrendet. A lakosság helyzetét különösen nehezítette, hogy 1703-tól a határőr rácok a Jászkunságot rendszeresen végigpusztították. E támadások főként a Kiskunságot és a Nagykunságot érintették, s a lassan újratelepülő mezővárosokat és községeket jórészt újra elnéptelenítették. Jellemző, hogy 1707-ben Rákóczi a nagykunok Rakamazra történő áttelepítését is elrendelte. A kuruc vereségeket követően a császári haderő 1710 őszén szállta meg a Jászkunságot, amit Szolnok várának eleste tett végérvényessé/ ' A Rákóczi-szabadságharc vereségét követően a Jászkun Kerület ismét a Német Lovagrend földesúri hatósága alá került, ami azonban - sajátos módon - mégsem eredményezte a jászkunok tényleges jobbágyi alávetését. A helyi ellenállás nem tette lehetővé sem jobbágytelkek, sem robotszolgáltatásra épülő majorságok kialakítását, ezért a Lovagrend földesúri jövedelmét különböző bérleti viszonyok kiépítésével biztosította. A jászkunok a gyakorlatban olyan árendafizető jobbágyok voltak, akik a közösségi birtoklásjog, illetve a földközösség hagyományos módja szerint éltek. Itt a lakosok nem egyenként, hanem mint közösség álltak szemben a földesúrral. Az árenda összegét az egyes településekkel kötött szerződések alapján határozták meg, ennek felosztása és beszedése belügy maradt. A községi önigazgatás mellett a felsőbb igazgatási rendszer egyes eleméi is tovább éltek. A jászkun kapitány például mint lovagrendi tisztviselő tevékenykedett. A jászkun lakosság viszonylag kedvező helyzete a környező vidék úrbéres jobbágysága számára különösen nagy vonzerővel bírt. Tömeges beköltözésük, gyarapodásuk révén a jászkun Kerület gazdasági ereje is rohamosan növekedett. 2) 1731-ben a Német Lovagrend - mivel megfelelő évi jövedelmét 12