Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (Szabó István–Szabó László)

földvári, mind a nagyrévi révek jelentéktelenek voltak a varsányihoz képest. Varsány XVII. századi pusztulásával azonban, fokozatosan megnövekedett ezek szerepe, sőt Cibakházáé és Tiszainokáé is. Mivel Varsány és Martfű nem telepedett újjá, ezért Mezőtúr felől, s a Nagykunság irányából érkező áruk Tiszaföldvárnál, kisebb mértékben Nagyrévnél jutottak át a Duna-Tisza közére. A mai Mezőtúr-Mezőhék-Tiszaföldvári (Martfű) út a XVIII. századtól Szolnok után a legjelentősebb forgalmat bonyolította le. A Podmaniczkyak ellenőrzése alatt álló Földvári-Vezsenyi rév a kor viszonyaihoz képest nagyon ki volt építve. Tiszaföldvár gazdasági szerepkörét, népességnövekedését szinte meghatározta. Tiszaföldvár azonban mégsem tudott gazdasági szerkezete miatt (mezőgazdaság, jelentéktelen ipar) várossá növekedni, ebben gátolta az is, hogy a távoli Mezőtúr éppen kereskedelmi útja segítségével látta el a Felső-Tiszazugot is áruval, akadályozta Tiszaföldvár kibontakozását, ugyanakkor távolabb lévén, nem válhatott maga a Tiszazug központjává. Sikertelen maradt a Földváry család kísérlete, hogy Cibakházát mezővárossá téve a térség jelentős településévé fejlessze. A várossá válás után megfigyelhető bizonyos kibontakozás, azonban az 1870—1876 között végbemenő kanyar-átvágás elszakította a Tiszától, s csupán az Árvízmentesítő és Belvízszabályozö Társulatot tudta határon túlnyúló intézményként megkötni. A megyerendezéssel városi rangja meg is szűnt, s nagyközsséggé alakult (1876). A Felső-Tiszazugtól Szolnok városát az elpusztult Varsány puszta választotta el, amelyért a kishatárú Szolnok állandóan harcolt. De csak bérletbe tudta megszerezni. Szolnok kamarai város volt, s a faúsztaíás, sőszállítás, illetve az átmenő utak forgalma nem a város polgárainak gya rapodását, hanem a kincstárét szolgálta. Varsány pusztulása után ezért a Felső-Tiszazug Szolnokhoz csak laza szálakkal kapcsolódhatott. Hasonló volt viszonya, mint Mezőtúrhoz. A XX. században szerencsés véletlennek köszönhető, hogy a folyó, vasút és közút egymás mellett haladván a Földvárhoz tartozó Matfű pusztán építette fel a cseh Bata-cég a Cikta cipőgyárat, amely 1950-ig csak gyártelep, s ma már városi rangra pályázó település. Î950-től a Tisza cipőgyár és a községgé alakult gyártelep állandó fejlesztése komoly munkalehetőséget biztosít elsősorban a Felső-Tiszazug lakóinak, s lassanként nemcsak e térség orientációját határozza meg, hanem sokrétűen át is veszi az egykori Varsány szerepkörét. A Dél-Tiszazug a XVIII. századig elsősorban Csongrád városához kötődött, a Tisza és a Körös víziútjai . ide kapcsolták. Tudomásunk van arról is, hogy a török elől menekülő csongrádiak. Tiszasason kerestek 92