Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (Szabó István–Szabó László)

A TISZAZUG TÖRTÉNETI ÉS NÉPRAJZI KÉRDÉSEIRŐL (XIX-ХХ. SZÁZAD) A Szolnok megye déli részén fekvő Tiszazug jelenlegi tizenegy községét (Szelevény, Cserkeszöllő, Csépa, Tiszasas, Tiszaug, Tiszakürt, Tiszainoka, Nagyrév, Cibakháza, Tizaföldvár, Martfű) â történeti és néprajzi kutatások kulturális egységnek, úgynevezett néprajzi csoportnak tekintik. Évszázadok óta elvált ez a kistáj a nyugatról és keletről fekvő Kis- és Nagykun kiváltságos területektől, Csongrád megye nagy mezővárosainak tágas puszta, majd tanyás határától (Csongrád, Szentes), és Szolnok városának Alsó-Varsány pusztáig (ma Rákócziújfalu) húzódó érdekeltségétől. Történetileg a Tiszazughoz tartozó kilenc település (Martfű és Cserkeszöllő csak 1950-ben alakult önálló községgé) gazdálkodás és kultúra tekintetében egységet alkotott, azonban hiányzott a tudat („mitudat"), ami kritériuma az önálló néprajzi csoportnak. Különös módon az 1920-as évek végén kirobbanó nagy botrány, a tiszazugi arzénes per nemcsak az országos közvélemény számára tette ismertté e Ms tájat, hanem gyorsította a tiszazugi tudat, kialakulásának egyre erősödő folyamatát is. A tiszazugi arzénes per bélyegét az érdekelt községek népe mintegy feledtetni akarta, s megmutatni, hogy nem ez az ő igazi jelemzőjük. Napjainkra e törekvésük olyannyira sikerrel járt, hogy a Tiszazuggal érintkező, közigazgatásilag ideig-óráig hozzá tartozó más települések lakói is tiszazuginak mondják néha magukat (Kunszentmárton, Mesterszállás, Öcsöd), Új néprajzi csoporttal állunk tehát szemben, amely azonban a környező vidéktől már régen élesen elvált gazdasági, .kulturális szempontból és jogállás tekintetében is. Az alábbiakban megkíséreljük erre vonatkozó kutatási eredményeinket úgy összegezni, hogy az a Tiszazug napjainkban felvetődő, a társadalmat is válságos helyzetbe hozó problémáit értelmezze, magyarázza. ;