Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Mária Terézia 1760/6l-es cigányrendelete a Jászságban

szóban hirdették meg, vagy külön csatolták a jegyzőkönyvhöz és elveszett, mert több cigányokkal kötött szerződésben érződik a rendelkezés hatása.

15 A többi községek, amelyeknek protocollumai ezekből az évekből fennmaradtak, hasonló tartalmú, ha nem is összevont szöveggel publikálják a jászkapitányi rendelkezést. Mindegyiknek általános vonása, hogy az eredeti helytartótanácsi rendelkezéstől eltérően, a telek osztását meg sem említik. Ez már a jászkapitányi fogalmazatból is hiányzik. A letelepítést bár mindenütt határozottan megemlítik, nem kötik össze a házhely osztásával, csupán a már meglevő telkek felől rendelkeznek úgy, hogy a jelenlegi lakos elköltözésével visszaszáll a városra. Ugyanakkor engedélyezik a marhatartást megfelelő összeg lefizetése ellenében, s ez egyúttal a közös földekben való részesedést is jelenti. A házhely megadóztatása, amelyre korábban bizonyára nem minden esetben voltak kötelezve, a polgárrá válásnak, rendszeres nyilvántartásnak első jele. A betelepedett cigányokat a község némi ingyen munka elvégzésére is kötelezte, melynek bizonyos fokig robot jellege volt. A városi tanács tehát velük szemben földesúri jogokat gyakorolt. „Szti Medardus Vásártól fogva, egész Szti Gál napjáig kötelességek lészen a leveleket kivált dolgozó napokon hordani." A megfogalmazás arra is enged következtetni, hogy a községben élő cigányok egy része nem dolgozott állandóan, hiszen kivált dolgozó napokon látták el ezt a feladatot. A nemdolgozás azonban nem lehetett általános, mivel egy részük rendes fizetés fejében állandó muzsikusa volt jászapáti két kocsmájának, másrészt pedig a rendelkezés az ünneptöréstől, tehát ünnepen való dolgozástól óvta őket. A jászberényi rendelkezés kifejezetten utal a városban élő cigányok foglalkozásaira: „és ennek utánna a koldulás, vásárlás, tserélgetéssel való kereskedés nékiek meg ne engedtessék, hanem paraszti munkára hajtatván élelmeket avval keressék, Jászjákóhalmán is hasonló utalásokkal találkozunk: , До vakkal való kereskedés s azoknak tartása azon lovak vesztessége alatt nem engedtetik. Nem különben Helységünkben lévő czigányok között egyen kívül az kovácsolás nem engedtetik, a többi Paraszty munkával fogják élelmeket keresni és szolgálatokra állani. Ez a két rendelkezés félreérthetetlenül igazolja, hogy a redemptus gazdák célja az volt, hogy a betelepülő cigányokat elsősorban mezőgazdasági munkára, szolgálatra kötelezzék. Ezért tiltják, illetve korlátozzák a hagyományos cigányfoglalkozásokat, a lótartást, kupeckedést, kovácsmesterséget és szorítják őket „fenséges Asszonyunk Kegyes Parancsolattyára" hivatkozva a 85