Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Az Alföld népi kultúráját alakító újkori tendenciák

vonások, tendenciák kapcsolják egybe, s ezért elválnak egymástól. Jellegzetességük, hogy eltérő módon ugyan, de mégis megtalálták a XVIII. században, amikor a népi kultúra kezdte elnyerni mai alapjait, jellemvonásait, azokat a megoldásokat, amelyek egységbe forrasztották a polgári tulajdonra, szabad állapotra épülő egzisztenciát, s a hozzá tartozó ideológiát. Debrecen vidéke ezt talán karakterisztikusabban oldotta meg, de Szeged talán mélyebb gyökerekkel rendelkezik: a középkort úgy modernizálta, hogy az individuum és közösségi lelkigyakorlat egyaránt helyet kaphatott benne. Elválik e két terület az Alföld nyugati részétől, illetve annak magyar lakosságú kulturális övezetétől. Az elválás nem éles, mert a harmadik övezet, ahol leginkább a Jászság érezteti hatását már nem olyan egységes és integrált, mint a másik két terület. A kultúra itt is a polgári tulajdonra, szabad állapotra épül, de szellemileg nem eléggé integrált. A Jászság önmagába zárt tömb, amely egységes, jellegzetes, de kisugárzó hatása szellemileg nincs, ezért a hatáskörébe tartozó részek, utódközségek bizonyos jellemvonások őrzése miatt (jász öntudat, aulikusság, alkalmazkodó képesség) hasonulnak az anyaterülethez, de ezek a Jászságtól távol már nem képviselnek integráló erőt. A Duna-Tisza közét meghatározó többi, török időket átélt jelentős mezőváros zömében protestáns, s mint ilyen, a távoli Debrecennek a szellemét őrzi. Közvetlen kapcsolatban azonban nem állott vele, csak odakerülő papok révén. Az áramkör Debrecen és a Duna-Tisza közének települései között nem zárt. Szellemi rokonság azonban van közöttük, s éppen ennek alapján ugyanolyan individuálisan megszervezett gazdasági és kulturális közösségek, mint a tiszántúliak. Ugyanakkor megoszlik a települések egy része olyan tekintetbélte, hogy egy részük a kiváltságos kerülethez tartozik, más részük pedig önálló egység, a kerülettől független mezőváros. Mindezekből pedig Kecskemét erős katolikus jellegével, s önállóságával mégínkább kiemelkedik, s tovább bontja a táj arculatát. Ami közös vonás van bennük az társadalmi és gazdasági. Az sem kellően integrált, mert a kerület települései Nagykőröstől vagy Ceglédtől eltérő módon gazdálkodtak, s rendszerükre bizonyos fokig a Jászságban kidolgozott módszerek is hatottak, ha e hatás erős módosulásokat is szenvedett. A Duna-Tisza köze ilyen formán kevésbé egységes, s több tendencia keresztezte egymást az utóbbi két és fél évszázadban, amely nem engedte, hogy létrejöhessen komolyabb egység. E tendenciák közül a Jászság — akár pozitív, akár negatív előjelű — hatását mindenképpen be kell számítanunk, mint az egyik legerősebbet. Ez a tendencia a középkorból a folyamatos lakosság által átmentett kultúrát 35