Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Ünnepre való készülődés a Tiszazugban

b) Tisztálkodás Az ünnep előtti lelki megtisztulást a ház és környékének, a testi ruháknak és a testnek a megtisztítása is követte. Ezek a cselekmények fontos részei az ünnepi előkészületeknek, feltételei a vendégfogadásnak, a nyugodt ünneplésnek, bár már a szakrális céltól, az egyházi előírásoktói tökéletesen elszakadtak, s különben hétköznapi cselekménysoroknak tekinthetők. A Tiszazugban — mint általában másutt is — egy tavaszi és egy őszi nagytakarítás volt, mindkettő tapasztassál, meszeléssel, ágynemük szellőztetésével, bútorok kihordásával egybekötve. A tavaszi nagytakarítás a húsvétot előzte meg. Mindig nagyhétre esett, rendszerint keddi, szerdai napra tették. A gazdasszony és a nagyobb lányok már egy jó héttel korábban felkészültek rá. Sárgaföldet kellett szerezni, ganét szétmorzsolni, pelyvát hozni, s a szapuló kádat is fel kellett állítani, hogy a vászon ruhák, ágyneműk, a korábban felszedett pokrócok belekerülhessenek. A pernyelyukban összegyűjtött hamut is sok helyen megrostálták, a szenes daraboktól megtisztították. A nagytakarítás idejére a férfiak is otthon maradtak, mert a bútorokat ők mozgatták, hordták ki. Fennmaradó idejükben pedig a szerszámaikat, a kocsit, a hámot javítgatták, varrták, fényesítgették, hogy ha vendégségbe mennek a szomszéd faluba, vagy a tanyákról, szőlőkből bemennek a templomba, minden ragyogjon. Az istállót ugyancsak ekkor takarították ki: a szénatartót meghordták hátikassal az ünnepekre, előre daráltak vagy morzsoltak a tyúkoknak, disznóknak, hogy az ünnepen csak eléjük kelljen lökni. A férfiak házkörüli tevékenysége, otthonléte, a közös munka összehozta a családokat, ünnep előtt szinte közelítette a családtagokat egymáshoz. Minden ünnep szomatja, illetve a nagyhét, a karácsony előtti hét általában a mosás ideje volt. A nagyobb darabokat a századfordulón még a Tiszára, Körösre hordták. Tanyákon kútvízzel mostak, s itt tovább szapultak, mint a vízparti községekben, ahol ilyenkor a folyóvizet tartották jobbnak. A kisebb fehér darabokat azonban mindenütt kifőzték katlanban, s lúgkővel fehérítették. Már ezek az előkészületek is kiválást jelentettek a hétköznapi paraszti munkából, s nehéz voltuk ellenére ünnepi hangulatba ringatták, hozták a családot. Munka közben állandóan a közeledő ünnepről beszéltek. Anya-lánya, apa-fia ilyenkor tartósabban együtt volt, együtt dolgozott, s felemlegették a régi időket, szokásokat. Találgatták, ki jöhet locsolni, látogatóba, tanácsokat adtak, hogyan viselkedjék a leány. Az ilyen beszélgetések idején gyakran derült fény — nem 152