Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A felnőtt kor szokásai a Tiszazugban

korhoz köthető szokás nincs is, átfedés vagy egyezés van az ünnepi vagy gazdasági, élet szokásai és a felnőtt kor szokásai között. Vagy valamennyi egyéb szempontú szokást felnőttnek minősítünk, vagy pedig kijelentjük, hogy ennek az életkornak speciális szokásai nincsenek. A szakirodalomban két véglet áll. példaként előttünk: Szendrey Zsigmond és Szendrey Ákos, a Magyarság Néprajza „Szokások" fejezetében a házasság és temetés között, gyakorlatilag mint felnőtt korhoz kapcsolódó szokásokat tárgyalja a családi tűzhely, betegség, gyógyítás, közélet, gazdasági élet, törvényes élet, vallásos élet szokásait; Jung Károly viszont a gombosi népszokásokról szóló könyvében csupán az „emberi élet fordulóit" emeli ki: születés és csecsemőkor; házasság és lakodalom; halál és temetés; a felnőtt kor egyszerűen kimarad. Mi az alábbi megoldást választjuk: Jung Károlytól eltérően a felnőtt korhoz bizonyos szokásokat kapcsolunk, sőt, az emberi élet említett fordulóira — minthogy végülis felnőttek végzik e cselekményeket — tekintettel leszünk. Ám nem szélesíthetjük ki annyira a kört, mint a két Szendrey tette, mert ez parttalanná teheti vizsgálati területünket. Keressük azokat a szokásszerű megnyilvánulásokat, amelyek ehhez az életkorhoz köthetők, s ehhez segítségül hívjuk az emberi magatartást, egyes csoportok szokásszerűvé vált magatartási formáját, amely megnyilatkozik az egyes cselekményekben, s elválasztja egymástól a szokásszerű cselekedeteket és az ezzel szorosan érintkező egyéb cselekményeket (rítus, gyógyítás, babona, stb.). Ezen előadás keretei között inkább a felnőtt kor szokásainak rendszerére vagyok kénytelen szorítkozni, semmint az .egyes szokások részletesebb bemutatására. 2. Elsőként vizsgáljuk meg, hogy a felnőtt kor szokásai milyen jellegű alaptevékenységekhez kapcsolódnak, s ennek megfelelően milyen rendszert alkotnak. A felnőtt kor szokásainak zöme a munkahoz kapcsolódik, s ennek a fő tevékenységnek a kísérőjeként jelenik meg. Természetesen a munka lehet az egész szokást alapvetően meghatározó motívum, fő cselekmény sor a szokáson belül, s éppen ezért csak kevés teret hagy szokás jellegű elemeknek (pl. cséplés), de lehet csupán ürügy bizonyos összejövetelre, háttérbe szorulhat, s ekkor a szokás rendje szabadabban bontakozhat ki (pl. disznóvágás). Ilyen szempontból azonban magát a munkaszervezetet szoktuk osztályozni, s nem annyira a szokásokat. Jelen esetben más megoldást választunk. A Tiszazug falvainak társadalmi rétegzettségéből indulunk ki, s rétegenként vizsgáljuk, meg, hogy a munkához ilyen, szokások kapcsolódhatnak kísérő jelenségként. 137