Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Györffy István és a magyar néprajztudomány nagykorúsodása

tásaoz-neveléshez való vonzódására, érdekes és szemléletes írásmódjára, személyes kapcsolataira Teleki РаШ, s még sorolhatnánk. Mindezek, s természetesen mindenki által elismert tehetsége segítette abban, hogy vezéregyéniség lehessen. Egy kérdést azonban - noha más vonatkozásban kimerítően vizsgálták — sohasem értékeitek méitatői kellően: azt, hogy hármójuk közül igazában ő ismerte leginkább a népi kultúra sajátos természetét, s ő látta egyben az egész népi kultúrát leginkább. S ebben indíttatása, származása, munkamódszere egyaránt közrejátszott. Anélkül, hogy a mások által már fentebb idézett tényezőket kisebbíteni akarnánk, s figyelmen kívül hagynánk, az alábbiakban csupán ezt a kérdést vizsgáljuk. 3. Honnan erednek Györffy Istvánnál ezek a mély ismeretek és honnan a kultúra egységben való felfogásának, szemlélésének módja? A választ Gunda Béla és Selmeczi Kovács Attila észrevételeiből idézem: „Györffyt az élet nevelte etnográfussá... a magyar népi kultúra kutatói rendszerint más tudományok területéről kanyarodtak át a néprajz mezejére... Györffy István tudományos tevékenységének mérföldköve a Nagykunság tele vényén áll, de olyan mérföldkő, amely a magyar népi műveltség minden kutatásához irányba és minden időbe mutatja az utat." (G. B.) „... bátran-állíthatjuk, hogy az élet nevelte ethnográfussá, amiben meghatározó lendületet adó tényező a szülőföld volt. Olyan földön nevelkedett, olyan világ vette körül, amely a legjobb néprajzi iskolának bizonyult, hiszen gyermekkorától személyes, benső kapcsolat fűzte ahhoz a népi kultúrához, amelyet a legtöbb kutató csak kívülről vizsgálhatott. Nemcsak beleszületett, hanem bele is nevelődött a paraszti életbe..." (S. K. A.). Ez hát Györffy István nagy titka, e titok mindenki számára világos, megfejthető. Györffy velejéig ismerte a paraszti közösséget, a paraszti életet, elsajátította és vérévé vált kultúrája, s így belülről látta az összefüggéseket. Ez azonban még kevés lett volna, s tehetséggel megtoldva sem válhatott egyszerűen magasszintű tudományos szemléletté. Fontosabb az, hogy Györffy István fel is ismerte, hogy milyen kincs birtokában van, s munkásságát nemcsak erre alapozta, hanem módszert, szemléletmódot is fejlesztett ki belőle. Az ismert nagykunsági (karcagi, túrkevei) modellt más közösségekre is alkalmazni tudta, s átvitte az egész kultúrára, népre. A pályakép foglalatának és szimbólumának is tekinthető, hogy első nagyobb publikációja „A Nagykunság és környékének népies építkezése" (1908) a nagykun ház mintájának saját szülőházát tekinti, mint ezt Vargha László bizonyította, s hogy halála évében megjelent „Néphagyomány és a 10