Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (Szabó István–Szabó László)

faluban vagy a szőlőben bérlakást vagy saját kisebb házat szerezhettek életük végén. 2. A gazdák cselédei. Rendszerint sokgyermekes családok még meg nem nősült tagjai vállaltak munkát nagyobb gazdáknál éves cselédként. Számottevő cselédtartó gazdaréteg azonban csak Tiszaföldváron, Cibakházán és Tiszasason volt. Jellemző, hogy a volt nemesi Csépán minödssze 2-3 cselédtartó gazdáról tudnak. Szokás volt a dél-tiszazugi falvakból a csongrádi, szentesi és kunszentmártoni nagygazdákhoz cselédnek állni, míg Tiszaföldvárról inkább a mezőtúri határba szegődtek. Hazatérve, a nősülni szándékozó volt cseléd már nem tudott hova szegődni, s megtakarított pénzén a szülői házhoz egy szobát ragasztva napszámosként, részesaratóként juthatott kenyérhez. Meg kell jegyeznünk, hogy cselédek még az 5-50 kh közötti birtokkategóriából is szép számmal kerültek ki, ha nagyobb volt a család. Társadalmi presztizsük miatt azonban ezek mindig a falu határon kívül szegődtek. 3. Szőlőbeli kapások. A XX. században alakul ki ez a réteg, s úgy véljük, a Kecskemét, Nagykőrös környéki gyakorlat nyomán alakították ki a helyi hagyományokat. A kapások lakást kaptak a szőlőben, s a szőlő egész évi munkáját végezték, a hulló gyümölcsöt felszedhették, illetve néhány fát kaptak termésével együtt. Meghatározott bért is kikötöttek. Meghatározott mennyiségű ledolgozással, azaz robottal tartoztak a gazdának, de egyben biztos keresetük is volt részes munkák végzésével a gazdánál. Mivel a Tiszazugon belül nem volt nagy számú a kapást tartó szőiőgazda, ezért az e csoporthoz tartozók gyakran Lakitelek, Kerekdomb környékén, Tiszakécske határában, vagy még távolabb is vállaltak munkát, s néhány évi ottlét után megkísérelték a hazatérést. 4. Munkások. Ez a csoport rendkívül összetett volt, közös vonásuk, hogy hosszú szerződésekkel nem kötik meg magukat, egyetlen életlehetőségüket, a másoknál vállalt munka jelenti és igyekeznek minden elképzelhető munkaalkalmat megragadni. Elkülöníthető e csoporton belül a még munkássá nem vált fiatalkorú csoport, amely nem teljesen független a szülői háztól, és sokszor szüleik szegődtetik. Az igazi munkásnak a Tiszazugban a napszámost tekintették, aki szabadon vállalt mindenféle munkát, de cselédnek nem állt el, családos emberként saját házában lakott, s életcéljának kis darab föld, főként szőlő megszerzését tekintette. Mivel a Tiszazugban a munkavállalási lehetőséget a gazdák, de még az uradalom is néhol ledolgozáshoz kötötte, az úgynevezett szabad munkavállaló napszámos harmados föld (rendszerint kukorica) vállalása fejében tudta biz108