Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (Szabó István–Szabó László)

Ilyennek tekinthető részben Csépa, ám alapos vizsgálatok tisztázták, hogy ide is a Nógrádba menekült nemesek utódai, leszármazottai tértek vissza, s vették birtokba ősi jogon egykori falujukat. Cibakháza lakossága feltétlenül kicserélődött, ám állandó lakottsága bizonyítható. Szelevény azonban ténylegesen is elnéptelenedett, legfeljebb néhány halász élhetett a határban, az újratelepülőket pedig a XVIII. század elején földesúri túlkapások késztették futásra. Szelevény ezért nem is alakulhatott faluvá, majorsági zsellérek lakták, s községi rangja igen kései. Tiszaföldvár népességét a XVIII. század elején szintén földesúri túlkapások késztetik a falu elhagyására; ettől az újranépesedésétől kezdve lakossága folyamatos. A Tiszazug vallási képének alakulása is tükrözi ezeket a mozgásokat. A Nógrádból települt Csépa katolikussá lesz, csakúgy, mint Szelevény, illetve a folytonos lakottságú Cibakháza. Tiszaföldváron pedig a katolikusság viszonylag igen korán megtelepedik. A többi tiszazugi falu valószínűleg a Túri Tractus (a debreceni református püspökség XVI. századi elődje) hatására reformált, s ebben a hitben végig megmaradt. A Tiszazug esetében figyelemre méltó a két felekezet arányának változása. Ugyanis Csépa, Szelevény, Cibakháza, s részben Tiszaföldvár kivételévei a többi községben a kultúra meghatározó, folytonos és törzsökös lakosságot reformátusok alkotják. A katolikusok később vándoroltak be Kunszentmárton, a Tisza jobb partja területéről a katolikus tiszazugi községekből és az ország egyéb részeiből. A két felekezet között az eredetileg református népességű településen szociális különbségek is voltak, a katolikusok az uradalmakba bevándorolt cselédek leszármazottai, s többnyire földnélküliek, hasonlóan a kis számú evangélikus népességhez (Tiszaföldvár, Csépa). A Tiszazug népét a köztudat régen és ma is reformátusokként tartja számon. A múlt században a katolikus községeket leszámítva ez teljesen reális. 1941-es népszámlálásunk szerint azonban megállapítható a katolikusok döntő súlya még a református községekben is némely helyen. 1828-ban a Tiszazug 9 községében 3.617 római katolikus és 8.185 református lakos élt. 1895-ben már a katolikusok többen vannak, mint a reformátusok, 1941-ben pedig 20.687 római katolikus és 12.225 református élt. Ezek a számok azt is mutatják, hogy a XIX. század végi, XX. század eleji elvándorlás elsősorban a törzsökös református lakosságot érintette. A jövevény katolikusok akik természetszerűen cselédek vagy nincstelenek, mégis életlehetőséget találtak ezen a tájon. Szállási Sándor a tiszazugi arzénes per hátterét tisztázni szándékozó kéziratos munkájában a Tiszazugnak három övezetét különítette el. Egyik az arzénes 105