Kaposvári Gyöngyi – Bagi Gábor szerk.: Jubileumi tudományos ülés a jászkunságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulóján: Kisújszállás, 1986. április 19–20. – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 44-45. (1989)

Fazekas Mihály: A karcagi áttelepülők

Majd kolera, dögvész borit mindent gyászba... Majd tűzvész, háború emészt sok száz házba... De fordul megint a szerencse kereke, Szabad polgár lesz a kun ősök gyermeke; Aztán pedig mint a jó sors kegyeltjének, Némelyik ajakon elhalkul az ének... Elkerülik sokan az ősi templomot, A régi családi élet is felbomlott... ... Borzalmas időknek ostora sújt reánk, Világháborúban vérezénk, áldozánk! Kunsági szülikék búcsúszava rémlik... Talán „hírmondó sem" élheti ezt végig! S amikor megcsendült a béke harangja, Fordult tekintetük a magas toronyra. Kongva-bongva szépen hivott, hívogatott Gyermeket, öreget, szegényt és gazdagot. Másfél század óta szüntelen hívogat, Zugó-kongó hangon ilyesmit mondogat: „Jász-kunsági magyar késő unokája Templomod ne hagyd el, legyen gondod rája!" „Mert mindig csak itt vagy valójában otthon, Itt a szülő, testvér, barát és jó rokon. Mert csak igy marad fent a fajtád továbbra, Magyar kálvinista, igy élhetsz Bácskába.' 8;S