Kaposvári Gyöngyi – Bagi Gábor szerk.: Jubileumi tudományos ülés a jászkunságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulóján: Kisújszállás, 1986. április 19–20. – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 44-45. (1989)

Fazekas Mihály: A karcagi áttelepülők

kun helységbe. Ki tudja, talán ez is okozta azt, hogy — a karcagiak elfelejtették őket. Legjobban a nagykun városok közül. Már Györffy István azt írja róluk, hogy ,,kiknek hire-neve már kitörlődött a mai nemzedék emlékezetéből, csak az öreg protokollumok emlegetik még őket.' Vagy: „Egy emberöltő múlva megszűnt a személyes érintkezés az emigránsok és az itt maradott hozzátartozók közt. A kivándorlás óta eltelt négy emberöltő múlva megszűnt az emlékezet is. Ez pedig igaz, mert valóban nem találni Karcagon olyan visszaemlékezőt, aki valaha az öregektől a hírét hallotta volna a kiköltözőknek. Családi vagy személyes kapcsolat sem volt, nem maradt fenn vagy nem alakult ki az elköltözők és itthonmaradottak között. Bízunk abban, hogy a jelenlegi 200 éves évforduló, és az ezt követő évek, évtizedek nyomán fel fog lendülni a baráti, ,,rokoni" kapcsolat Karcag és Ómoravica, Pacsér és a többi bácskai település között. Hiszen az áttelepülők és itt maradottak között valóban vérségi kapcsolat van, vagyis a lakosság között — bár beláthatatlan múltra visszanyúló — rokoni szálak állnak fenn. A bácskaiak bizonyára eleitől fogva tudták, számon tartották eredetüket. Ebben segítségükre voltak a helybeli protokollumok és a nyilvánvaló élő emlékezet. Ezek felhasználásával az ómoravicaiak már 1911ben megírták községük 125 éves történetét.

5 Még nagyobb rendezvényre került sor 1936-ban, a 150. évforduló alkalmával. Ismét megírták történetüket, majd 1936. aug. 31-én jubileumi ünnepélyt rendeztek. Akkor Dévay Lajos ómoravicai esperes és Török Vince karcagi ref. lelkipásztor levélben keresték fel egymást, és fonták erősebbre az összetartozás szálait.

5 Akkor a karcagiak meg is akarták látogatni az ómoravicaiakat,

57 CO de nem kaptak beutazási engedélyt. Ugyanakkor Pacséron is rendeztek 150 éves jubileumi ünnepélyt —, de oda se mehettek el a kisújszállásiak. Helyette szépen szövegezett üdvözlő táviratot küldtek.

59 A 150. évfordulóra egy szép emlékvers is született. Szerzője ismeretlen. Megtalálható Dévay-Gyarmati könyvében,

60 a Karcagi Napló 1936. nov. 7-i számában, és elhangzott a Szolnoki Rádió adásában 1982. dec. 26-án 9,00—9,55 között, a Körmendi Lajos által összeállított műsorban, Ti lies Ágnes közreműködésével.

62 Az emlékvers szövege a következő: 82