Kaposvári Gyöngyi – Bagi Gábor szerk.: Jubileumi tudományos ülés a jászkunságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulóján: Kisújszállás, 1986. április 19–20. – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 44-45. (1989)

Fazekas Mihály: A karcagi áttelepülők

földjük, s még kevesebb szántójuk. Ezek a tények bizonyítják, hogy ők lehettek az irredemptusok, vagy azok utódai, akik már a redemptióval megváltott földekből nem részesülhettek, emiatt egyre növekedett köztük az elégedetlenség. Itthon a redimált vagy tőkeföldekből nem részesülhettek, s ezért vállalták a messze földre való elvándorlást. Ezzel megszűnt a feszültség a jelentős irredemptus-réteg és a vagyonosabb redemptusok között, ami az állam számára is szükséges és megnyugtató volt. Előfordult az is, hogy cselédi sorban dolgozó emberek akartak Pacsérra költözni; ezek szigorú fenyítést kaptak, mint a következőkből kitűnik: „Csőreg András cselédjei Dombi Mihály, Hegymegi Gábor Pacséri Pusztára akarván lakni menni, az üdőt ki nem akarják tölteni; arra nézve haza állíttatni s amellett satisfatiot (végkielégítés) adattatni install. Hogy ezen két Cseléd 12 páltza ütéseknek el szenvedések után haza állyon, meg határoztatott." (1786. máj. 3.) Találunk a karcagi tanácsi jegyzőkönyvekben olyan megállapodásokat is, amelyek már a tulajdonosok kiköltözése után keletkeztek. Ezekből is olvassunk el néhányat: „Ballá ístvány és Péter végképpen T. Báts Vármegyében vették lakásokat, az Bugyogóbeli egy Lántz és egy öli földeiket 21 R forintokban és 15 xrokban Szikszay Dániel urnák és Successorinak (örökösei) örökösssen által attak." (1787. febr. 26.)

42 „Józsa Mihály mivel Tettes Báts Vármegyében vég képpen el vette lakását, Négy Lántz allya földét Józsa János és Ferentz Testvérjeinek 116 vforintban által atta. Hasonlóul Portáját, Házát Józsa Mihály testvérbátytyának Józsa Jánosnak és successorinak 35 vforintokban örökösön átalatta."(1787. márc. 10.)

43 „Sápi Szabó János, mivel végképpen Tettes Báts Vármegyében vette lakását, Portáját rajta lévő épületeivel Tasnádi Istvánnak és Maradékinak 71 Rforintokba által atta. Hasonlóul Sápi Szabó János a régi Kiss Kertben lévő egy nyilas Szőllejét Disznós Gáspárnak és Maradékinak 57 vforintokban örökössen és meg másolhatatlanul transferálta (átszármaztatta)." (1787. máj. 19.)

44 Folytathatnánk még a sort tovább is, bár a lényeg bemutatásához ennyi is elegendő: megfelelő képet kaphattunk az elköltözők vagyoni helyzetéről, sőt arról is, hogy az adás-vétel valóban nem történt azonnal, de már a megkötéskor szigorú, visszafordíthatatlan volt. így aztán előbb-utóbb minden áttelepülő elrendezte ingóságait, és 74