Kaposvári Gyöngyi – Bagi Gábor szerk.: Jubileumi tudományos ülés a jászkunságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulóján: Kisújszállás, 1986. április 19–20. – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 44-45. (1989)

Ducza Lajos agrármérnök beszéde a jubileumi emléktábla avatásán, 1986. április 20-án 9 órakor - Zsoldos István megnyitója a Papi Lajos tulajdonában levő műalkotásokból rendezett kiállításon, 1986. április 20-án 10 órakor

majd minden színét a Tiszának adja ragyog, ragyog a búbánat iszapja (:Magyar táj: így talán mélán egy magyar szem.:) Juhász Gyula a „Magyar táj magyar ecsettel" c. versét az I. világháború első évében írta. A festészet — megint csak Torok Sándor szerint — egyfajta sikerülne msikerül mutatvány. Mert a festészet is kockázattal jár, amit a festőnek vállalnia kell, de a siker nem a közízlés kielégítésétől függ, mert a közízlés negatív kategória. Nem az határozza meg a műalkotás értékét, hogy az mennyire tetszik az emberek tömegeinek, mert a mai festmények gondolkodásra sarkallnak, az emberek nagy része pedig nem szeret gondolkodni, inkább szórakozni akar, de szórakozásuk nem kultúrigényes szórakozás. A kultúrigényes szórakozás tulajdonképpen nem is szórakozás, hanem szükséglet, egyfajta tápszer, töltés, amely nélkül tulajdonképpen nem is élhet a mai ember. A művészet tehát gyógyír lehet mindenre. Még egy mozzanat, ami képei megértésében segítségül lehet, amit Torok így fogalmaz meg: „Szeretem a kötődéses művészeket, akik a saját környezetük élményvilágát dolgozzák fel s nem követik a divatos áramlatokat, a kozmo művészetet. A divat csak szemfényvesztés." — Közvetlen környezetét, műtermét is olyan emléktárgyakkal „béleli ki", melyek látása mindjárt felidézi az ajándékozót, a kellemes emléket azzal kapcsolatban, s ez olyan hangulatot teremt, amely szinte kényszeríti arra, hogy ecsetet vegyen kezébe és fessen. Ezt a kötődést próbáltuk gyakorolni az elmúlt két nap alatt is. A pacsériak kötődjenek a Bácskához, nekik az már szülőföldjük, hazájuk; mi kunságiak a mi szülőföldünkhöz, a Kunsághoz. Ez nem zárja ki azt, hogy emlékezzünk a régi rokonságra, hogy ne ápoljuk közös értékeinket, nyelvünket, egykori közös küzdelmeinket. „Ember vigyázz, figyeld meg jól világod ez volt a múlt, emez a vad jelen hordozd szívedben. Éld e rossz világot és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte hogy más legyen." — írja Radnóti Miklós Dési Huber Istvánra emlékezve. Köszönöm Papi Lajosnak, hogy baráti szálakkal kötődve művész társaihoz, megszerezte e nagy értékű képzőművészeti anyagot szülővárosához való kötődése bizonyítékául. - Ezen gondolatok jegyében a kiállítást megnyitom. Zsoldos István 204