Kaposvári Gyöngyi – Bagi Gábor szerk.: Jubileumi tudományos ülés a jászkunságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulóján: Kisújszállás, 1986. április 19–20. – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 44-45. (1989)

Gulyás Katalin: Jászkisériek a bácskai kirajzásban

dött levelében arról számolt be, hogy Pacséron és Ómoravicán összesen 343 egész telket jelöltek ki, s a Kiskunságból már meg is érkezett 56 család. (Forrásaink végig csak nagykunsági és kiséri telepesekről tesznek említést, de a kiskunságiak magas száma arra enged következtetni, hogy itt nem spontán, egyéni kiköltözésről van szó.) Mivel a két pusztán összesen 444 család helyezhető el a Pacséron lakó rácokkal együtt, Ürményi kérte a Kerületektől az elbocsátó levelek gondos kiadását, valamint a további felügyeletet. Kifejtette, hogy 1 teleknél többet senki sem kaphat, de ha lesznek többen, akik hajlandók 1/4 telket vállalni, akkor a letelepíthető családok létszáma 500-ig is emelkedhet, tekintetbe véve, hogy a szolnoki kamarai hivatal is kb. ennyi házhoz elegendő faanyagot utalt ki, s úsztat majd le a Tiszán.

21 A 3. osztályba sorolt telepesekkel szinte az utolsó pillanatban, április 7-én közölték, hogy ők is elköltözhetnek, holott a helytartótanács ezt már január végén engedélyezte. A Kerületek vezetése bizonyosan azért halogatta ilyen sokáig a határozat közlését, mert nem szívesen vált meg az olcsó munkaerőtől. A telepesek indulásáról a kiséri források nem emlékeznek meg, így nem tudjuk, hogy miként történt a búcsúzás, s kaptak-e valamit a helységtől. (Egyházi kegyszereket feltételezhetően nem vittek magukkal, bizonytalan azonban, hogy apaállatokat vittek-e.) Indulásuk feltételezhetően húsvét (április 16.) körül történhetett, meri 22-én 378 család — köztük 27 kiséri — már megérkezett új lakóhelyére. Az ezt követő héten a kamarai adminisztráció megítélése szerint már teljessé vált a lakosság, mivel május 5-én a Kerületek képviselője azt közölte a kiséri tanáccsal, hogy ,,az Pacsérra és Ómoravica nevezetű pusztákra szándékozó lakosok ne is indúljanak, mivel a két pusztán már elegendő famíliák vágynak' E tilalom feltehetően új jelentkezőkre vonatkozott, mert a tanács azok számára, akik már régtől elköltözni szándékoztak, s az összeírásokban is szerepeltek, június elején 12 útlevelet adott ki, s még októberben is történt további két leköltözés. A kiséri kitelepülés utórezgései még két év elteltéve! is érezhetőek voltak. 1788-ban ketten folyamodtak „úti passus" kiadásáért Ómoravicára, de a helység tanácsa nem engedélyezte távozásukat. A Jászságban kiséri hatásra Apáti környékén is nagyarányú mozgalom bontakozott ki. Ennek fő szervezője Mihályi József volt, aki — saját vallomása szerint — 1786 tavaszán „Bétsben egyenesen eő felségénél" folyamodott Pusztaszer elnyeréséért 63 redemptus család nevében. A je112