Kaposvári Gyöngyi – Bagi Gábor szerk.: Jubileumi tudományos ülés a jászkunságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulóján: Kisújszállás, 1986. április 19–20. – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 44-45. (1989)

Szabó Lajos: „Patsirra költözendő szeginysig" (Kisújszállásiak Bácskába települése 1786-ban)

.állatok részére sem volt elegendő, ezért pl. 1783 tavaszán még a tanács kaszállóját is kénytelenek legelő céljára átengedni. „Minthogj' az árvizek miatt szűk páscumunk annyira megszorittatott, hogy itthon lévő kevés kezes jószágunk nagyobb részint az éhei veszessél küszködne; eddig Hellységünk köz kaszállójánák tartatott Ludas nevezetű plágátska, hogy az marhák pascuátiöjáfa fel szabadittasson elvégeztetett, annyival inkább, minthogy drága árenda izetés mellett kéntelenittetnek lakosaink kevés marháik élelmeket föltartani. Áz ottan termett tsakély kaszálló helyett pedig az communitás szerezzen kaszáilót vagy szénát az Beneficiális CassábőT — rendelkezik az elöljáróság. A másik fő ok a redemptionális viszonyokban van, amelyek egyre szűkebb korlátok közé szorították a megnövekedett létszámú szegény lakosok - kisföldű, süllyedő redemptusok (birtokosok) és az irredemptusok (földnélküliek) különböző csoportjainak — életlehetőségét. Felszínre hozva az érdekellentétek megnyilvánulásait (pl. elöljárók és kistanács tagok, vagy tanácsbeliek és szegény lakosok között ...). A földváltás idején, 1745-ben minden befizetett frt-ra (1 magyar írt = 50 kr) 680 n.öl szántót és kaszálót mértek ki Csorbán, Turgonyban és az Igarió határrészen (azaz 1 kr-ért 13,4 n.ölet). (Használatban volt még a 60 kr-os rajnai vagy rhénes frt és az 51 kr-os vonás frt is.) Ezt tekintették redimált (váltott, visszaváltott), vagy tőke- (capitális) földnek, amelyet minden tulajdonos tetszés szerinti művelésben használt. A határ többi része közös használatban maradt, s ki-ki tőke- vagy forintos földje arányában részesülhetett az évről-évre történő újraosztásokból (nád-, rétnyilas, legelő, köles-, dinnye-, kenderföld). E közös használatú határrész a járulék- vagy tartozékföld (appertinentia, portió-föld), amelyet — ha a szükség diktálta — egyénileg bérbe, zálogba adtak. A tőke- vagy forintos földek értéke rohamosan nő, az 1770—30-as években megsokszorozódik. Ugyanez vonatkozik a belső telkekre; portákra (házhely), kertekre (Bánom-, Lógó-, Nagykert). A szegényedő redemptus gazda földje fokozatos eladogatásával, télen jött szorultságában pedig elzálogosításával, árendaföld szerzésével próbált megkapaszkodni az anyagi romlás meredek lejtőjén. Sok történeti adat tükrözi vissza az így alakuló egyéni sorsokat, amelyek közül ragadjunk ki néhány jeEemzőbbet: 1773 őszén „Varga Mihályné az Terbóts Kuttyánál 50 frt-ok után esett portióját adta zálogba Sállal Györgynének 19 forintokban 10 esztendeig; arneIlynek domficatiójára, hogy mostani szükségekben vélek jól tésze% az Jövő ősszel ád egy mag alá 6 9