Szabó István: Faragó István szolnoki szabómester műhelye – Szolnok megyei múzeumok közleményei 43. (1988)
leírások („Divatos férfi zakó ujjaszerkesztési leírása"; „Szűkített aljú férfi pantalló szerkesztési leírása és szabásrajza"); a „Magyar Kisiparos" előfizetett egyik száma (1960. december 8.) egy „mérsékelten karcsú vonalú egysoros zakó szabásrajzával" amelyet Faragó István lapszéli jegyzetei kísérnek; 1971-ből egy stencilezett rendelkezés gyűjtemény Szolnok Város Tanácsa VB Ipari és Kereskedelmi Osztálya összeállításában a kisiparosok érvényben levő ipargyakorlását szabályozó rendeletek kivonatával; árjegyzék 1972-ből és 1980-ből. És nagyon nagyon sok egy az egyben kivágott papír szabásminta, amelyeknek egykori viselőit, megrendelőit név szerint nem ismerjük, csupán egyik jegyzetfüzetéből sorolhatunk fel néhány nevet, ezeket azonban még a pengős világból: úgymint: Bedé Tamás, Petrencsik, Balázsné, Dobozi, Sönfeld, Jalla Józsefné, Hegedűs Béla, Túri János. Mindez együttesen igazolja, hogy Faragó István nemcsak elsajátította mesterségét, fenntartotta műhelyét, de megrendelőinek igényei szerint igyekezett állandóan lépést is tartani a változó divattal, igyekezett a maga lehetséges módján képezni magát, hogy kuncsaftjainak bármilyen speciális igényét is kielégíthesse. Ezért érthető, hogy szakmájának megbecsült képviselőjét tisztelték benne munkatársai, iparos kollégái, akik a ránkmaradt néhány amatőr fényképfelvétel szerint kedvvel időztek fehérasztalnál, nyugdíjas összejövetelek alkalmával társaságában. 38