Szabó István: Faragó István szolnoki szabómester műhelye – Szolnok megyei múzeumok közleményei 43. (1988)

csizmanadrágot vagy európai szabású nadrágot hordtak, kislajbit, egy vagy kétsoros zakót (ez utóbbit a parasztok kedvelték, mindkét oldalra gombol­ható volt), keményszárú csizmát vagy cipőt és rendes vagy csokornyakken­dőt. A magyaros szabású, zsinórozott csizmanadrágot nem kedvelték Kun­szent márt ónban és a Tiszazugban, a vásári szabók ilyet Szolnokra és a tá­pióságba szállítottak"^ A két világháború közötti szolnoki törzslakosság, a parasztság tehát egy bizonyos százalékában az úgynevezett „szolnoki viselet" darabjait nem is Szolnokon, hanem más helyről érkező vásározó iparosoktól szerezte be. A szolnoki szabómesterek ugyanis egy sokkal jelentősebb felvevő közönség — a városi polgárosodó lakossága - országos igényekhez általánosságban is igazodó elvárását igyekezett kielégíteni: egy általánosan elfogadott és el­terjedt, divatlapok, reklámok, hirdetések által is intenzíven terjesztett pantalló-zakó-mellény, nyakkendő viseletet — annak természetesen min­den divathullámot tükröző változatát (angol, francia, magyaros, olasz) ké­szített a pénzesebbek számára méretre, a laposabb pénztárcájúaknak a kon­fekció formát megelőlegezve raktári készletre. Természetesen mindez nem jelentette, hogy a különleges igényeknek a férfiszabó mesterek nem tettek eleget. Így például a harmincas években Patay Mihály grafikusművész, a szolnoki művésztelep törzstagja tősgyökeres szolnoki nagygazda paraszt­család leszármazottaként nemcsak megcsináltatta egy szolnoki szabómes­terrel a maga számára a nevezetes „szolnoki viselet darabjait (ezek ma a Damjanich János Múzeum néprajzi gyűjteményének megbecsült tételei) de egyik legszebb fametszetén meg is örökítette egy menyasszony—vőle­gény ábrázolásán. 19 Faragó István néhány fennmaradt feljegyzése arról tanúskodik, hogy már a mesterség elsajátítása idején is ezt az általános, polgári ízlést kielégíteni szándékozó mesterséget tanulta. HOZOTT ANYAGBÓL I KÉSSTÉM П Házilag készített, két üveglap közé szorított tábla a műhelyből. A/ Állami iparos és kereskedő fiú -leány tanonciskola Szolnokon 1874-től az ipartársulat befolyása alatt állt, az tartotta fenn, állami és községi ,se­33

Next

/
Oldalképek
Tartalom