Szabó István: Faragó István szolnoki szabómester műhelye – Szolnok megyei múzeumok közleményei 43. (1988)

TARTOZIK KÖVETEL 1937.1. 1 Hátralék 48 P 1937.1. ] Tagdíj 4P. 52 P 1938.1. 1 Hátralék 52 P 1938.1. 1 í. Tagdíj 4P 56 P 1939.1. 1. Hátralék 56P 1939.1. l. Tagdíj 4P 60 P 1940.1. Hátralék 60 P 1940.

1. l. Tagdíj 4P 64 P 1937. XII. 31. Hátralék 1938. XII. 31. Hátralék 1940.1.1. Hátralék 52 P. 52P. 56 P. 56P. 60 P. 6Ö"P. 1938. márciusában Faragó István úgy döntött, hogy megszerzi a szabómesteri képesítést. Feltehetően ezért zárul segédidejét dokumentáló munkakönyve egy összegzésnek is tekinthető bejegyzéssel, melyet a Szolnok és Vidéke Ipartestület alelnöke, Veres József és Antal jegyző hitelesített aláírásával 1938. március 17-én, a bejegyzés a következő: ,,426/1938. Ezennel igazoljuk, hogy segédnyilvántartásunk 5/1931. tétele alatt levő bejegyzés szerint Faragó István férfi szabósegéd Krupa Ernő szolnoki férfi szabóiparosnál: 1930. évi november 8-től 1931. évi január hó 12 éig, 1937 évi június hó 20 ától 1938 évi február hó 21 éig terjedő időben volt bejelentve." Az összegzés azért volt szükséges, hogy az ipartörvény előírásai szerinti segédként eltöltött idő kitöltése igazolást nyerjen. Faragó István szolnoki lakosként az 1885-ben megalakult Szolnok és Vidéke Ipartestülethez tartozott, rajta keresztül intézte mesterségével kapcsolatos minden ügyét, csakúgy, mint a szervezethez tartozó besenyszögi, kőtelki, nagykörűi, rákóczifalvi, szajoli, szolnoki, tiszavárkonyi, tószegi, újszászi, vezsenyi és zagyvarékasi iparosok. Az Ipartestület székhelye a felsorolt települések státusát és nagyságrendjét is figyelembe véve természetesen Szolnok, a megyeszékhely volt, az iparkamarai illetékességi körzete pedig a többi tiszántúli ipartestületekhez hasonlóan Debrecen.

10 Ezért van az, hogy Faragó István a mestervizsga letétele tárgyában Debrecenből, a Kerületi Kereskedelmi és Iparkamarától kap 5899/1938. számmal az Iparügyi Miniszteri rendelet 30.000/1936. 13. §-ának, illetve az 1936:VII. t.c. 12