Gulyás Éva: Egy őszi pásztorünnep és európai párhuzamai: Adatok a Vendel-kultusz magyarországi kutatásához – Szolnok megyei múzeumok közleményei 42. (1986)

Bevezetés A hagyományos, félszilaj pásztorkodás idején az állatok tavaszi kihajtása és őszi beterelése a gazdasági év kezdetét és végét jelentette. Ezek a határnapok legtöbbször valamilyen jeles napra estek. így a tavaszi kihajtás általában szent György (ápr. 24.) napján volt, a beterelés, behajtás pedig vidékenként változóan Mihály (szept. 29.), Vendel (okt. 20.), Demeter (okt. 26.), Márton (nov. 11.), esetleg Simon—Júdás (okt. 28.) napján következett be. A pásztorszokások és hiedelmek jelentős része az állattartás e neves fordulóihoz kapcsolódott. Az első kihajtás, illetve a szent György napi szokások kérdésével már eddig is több kutatónk foglalkozott. Először RÓHEIM GÉZA összegezte e nap szokáshagyományait a Magyar néphit és népszokások c. alapvető munkájában.

1 RÓHEIM GÉZA kutatási eredményeit felhasználva készült el SZENDREY ÁKOS: A napforduló és a mágikus állatvédés összekapcsolásának kérdése c. tanulmánya, mely a mai napig a kérdés legkimerítőbb és legösszefogottabb leírása.

2 Újabb adatokkal gazdagította a sort UJVÁRY ZOLTÁN kitűnő monográfiája, aki a délszláv és román néphagyományból mutat be egy sajátságos szent György napi dramatikus szokást (horvát — Zeleni Juraj, román gocoj), illetve annak európai párhuzamait.

3 Legutóbb BÁLINT SÁNDOR vizsgálta meg a szent György kultusz magyarországi emlékanyagát, a téma szakrális, művelődéstörténeti és néprajzi vonatkozásait hangsúlyozva. Az őszi pásztorünnepek kutatása sokkal nehezebb és bonyolultabb feladat, mivel a behajtással, betereléssel kapcsolatos szokások nem egyetlen napra esnek, hanem vidékenként más napokhoz kapcsolódnak. Ezt az éghajlati viszonyok és a helyi szokások egyaránt befolyásolták. Magyarországon általában szeptember végén, szent Mihály napján kezdték meg az állatok behajtását a legelőről. Hasonlóan fontos ebben a tekintetben Vendel, Demeter, Simon—Júdás és Márton napja, melyek egyes vidékeken szintén jelentős határterminusok. Helyenként az állatok behajtása nem kapcsolódott jeles naphoz, hanem amikor leesett a hó, beköszöntött a tél, hazahajtották a jószágokat. A beterelést követő időszak szokásai sok esetben eltérő funkcióval is rendelkeztek. A Mihály, Demeter és Márton napi szokások nagy pásztorünnepek voltak, evés-ivással, tánccal, 5